Franz Kafka: Az átváltozás és A per

Az idei évem egyik könyves fogadalma, hogy megpróbálok több klasszikust olvasni, ugyanis rengeteg olyan történet van közöttük, amelyeket a nehezebb nyelvezet ellenére is érdemes leemelni a polcról. Fogalmam sem volt, épp mihez van kedvem, ám pont akkor fedeztem fel a Négy Fal Között Olvasókör nevű vlogcsatornát, melynek szerkesztője Keresztes Balázs rendkívül érdekes meglátások alapján elemzett egy-egy művet. Miatta vettem kézbe Franz Kafka két írását, Az átváltozás-t és A per-t.

Az átváltozás - 5/5  (Csak Az átváltozás-t olvastam a kötetből!)

Helikon, 2015. 120. oldal

A Helikon Zsebkönyvek kötetében Franz Kafka (1883-1924) két kiemelkedően fontos műve.

Az első írás, Az átváltozás című novella a szerző talán legismertebb műve. A reggelre kelvén szörnyű féreggé változó Gregor Samsa történetében Kafka egyszerre tárgyilagos és groteszk módon mutatja be azt az elidegenedett, egyre embertelenebbé váló világot, amelyben élnie adatott. A második írás, A fűtő Kafka töredékes és befejezetlen, Amerika című regényének első fejezete. Ezt az akár önálló novellaként is olvasható szöveget az teszi különösen érdekessé, hogy Kafka a jegyesének, Felice Bauernek írt egyik levele tanúbizonysága szerint ezt tartotta regénye legsikerültebb részének: Végül arra a cáfolhatatlan meggyőződésre jutottam, hogy regényemben csak az első fejezet (A fűtő) formálódott, mint egész, a belső igazság elve szerint.

Ezzel az elbeszéléssel valamikor a középiskola folyamán találkoztam. Azon kevés kötelező olvasmány egyike, ami már akkoriban is tetszett. Igaz, ehhez nagyban hozzájárult a Stephen King horrorregényei iránt való kezdeti rajongásom. Tizenévesen ugyanis ennek a történetnek a szó szerinti értelmezése jutott el a tudatomig. Milyen lehet, ha valaki egyszer csak úgy ébred, csótánnyá alakult, és ez visszavonhatatlanul rémálommá változtatja az életét. Nagy spoilert ezzel nem árultam el, voltaképpen ezzel kezdődik a mű. Gregor Samsa az ágyában eszmél, nem tud felkelni, mivel a hátán fekszik és nincsenek karjai, sem pedig normális lábai. Ki ne látott volna már hátára fordult bogarat kínlódni?! Valljuk be, nem túl szép látvány! Innen el is indul azonban Az átváltozás többféle értelmezési lehetősége. Egyrészt a már említett horrorisztikus vonulat, ahogy Samsa teste és elméje egyre közelebb kerül a rovarállapothoz, ám mégis felfogja a külvilág rezdüléseit, és azt is, hogy nincs segítség. A másik vetülete egyfajta lelki folyamatként értékelhető, így az egész rémmesébe illő átirata annak, miként jut el valaki addig az állapotig, hogy az öngyilkosságot választja. Legalábbis nekem a cseppet sem boldog vég teljesen ezt sugallja. Emiatt tartom ezt a rövidke írást ennyire zseniálisnak. 

Samsa karakterével szerintem mindenki tud azonosulni, annyira az átlagembert célozta meg Kafka ezzel a figurával. Egy, a szüleivel és a testvérével élő, ám magányos figura képe bontakozik ki előttünk. A munkája utazó ügynökként a hobbija is egyben. Ahogy haladunk előre a történetben, láthatjuk, korántsem ilyen egyszerű a helyzet, rengeteg minden hatással van az ember életére. Samsa családjához és munkájához való kötődése sok érdekes kérdést vet fel. Azt már rögtön az elején szembeötlő, hogy nem igazán esik pánikba, rezignáltan fogadja a helyzetet: nem tud felkelni, és rovarrá változott. Legelső gondolata az, mit szólnak hozzá, hogy nem ment dolgozni?! De nem csak neki. Először az anyja, a húga, majd a főnöke is az ajtaja előtt toporog, és senkinek nem az az első reakciója, hogy megijednek, hanem azon tanakodnak, miért van még otthon. Ahogy elmerülünk a sztoriban, úgy derül ki, hogy mit is tett értük, ő tartotta el őket, így “szegények” kénytelenek lesznek elmenni dolgozni. Ahogy telik az idő, egyre jobban elveszti az emberi mivoltát, ráadásul a sajátjai is csak nyűgnek tekintik. Talán emiatt, és azon érzés miatt, hogy az élete immáron teljesen céltalan, jut arra a bizonyos végzetes döntésre. Egyébként a szereplőkre tekintve senkit sem tudtam megkedvelni. A családból egyáltalán, Samsa iránt pedig maximum sajnálatot éreztem. Számomra annyira szürke és közömbös figura lett, hogy hihetetlen, de valószínű ez is volt Kafka célja, hogy bemutassa az egyszerűségét és hétköznapiságát. 

Az biztos, máskor egy regényről sem írok ennyit, mint erről a 60 oldalas elbeszélésről. Nagyon nem tudok mit hozzátenni. Ez egy remekmű a maga összes értelmezési szintjén. Akár korai horrorként, akár lélektani drámaként tekintünk rá, csak ajánlani tudom! 

A per - 5/2

Fapadoskönyv, 2010. 184. odal

„Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t” – ezzel a valóságos szállóigévé vált mondattal kezdődik Kafka regénye, amely immár a huszadik század nagy klasszikusai közé tartozik.

És így végződik: „… torkára fonódott az egyik úr keze, a másik pedig mélyen a szivébe döfte, s kétszer megforgatta a kést.” Az állítólagos rágalmazást követő letartóztatás és az ítélet végrehajtása között játszódik le a per, amelynek során végig nem derül ki, hogy milyen bűnt követett el az áldozat, és miért kell végül meghalnia. Nem is derülhet ki, mert a polgári jogrend ellen valóban nem vétett Josef K., bűne mitikus bűn, bűnhődését nem valamiféle feszíni igazságosság, hanem a személyben érvényesülő szükségszerűség rendeli el. Josef K. tudomást szerez a per során a „Törvény” létéről, a törvényről, amelynek alapján bűnösnek ítéltetik, és amely alighanem egy társadalmi rend legfőbb törvénye, de megismerni e törvényt már nem áll módjában, ködös, megfoghatatlan élményként rögződik benne. Mítoszt teremt ebben a művében Kafka: képbe sűríti, megdöbbentő erejű, irracionális képbe azt, amit felismert, de a megismerés egzakt, racionális eszközeivel megközelíteni nem tudott. Legjellemzőbb képe maga a bíróság. Benne vannak ebben a képben a legfőbb modell, a monarchia despotikus, korrupt, vaskalapos államgépezetének vonásai, de ez a bíróság mégis több és más, mint az: rosszabb minden erőszakszervnél, mert nincs szüksége erőszakra: szabadlábon ítéli halára az áldozatot.

Josef K. fejet hajt a pokoli szükségszerűség előtt. Tehetetlenül áll a „világrenddé avatott hazugság” előtt, akár az író maga, aki lidércnyomásos látomásaiban megjárván kora poklát, szintén áldozatul esett ennek a vilgárendnek. Pusztulásra ítélte hagyatékát is, e pokoljárás riasztó dokumentumát, az utókor azonban fölfedezte benne a katartikus hatású művészi erőt – és ez avatja ma klasszikus, megrendítő olvasmánnyá mindenekelőtt főművét, A Per-t.

Nos, az előző pontban egekig magasztaltam Kafka elbeszélését, most a regényét nem fogom. Laza 200 oldal, bármelyik kiadást nézzük is, hát nekem két hónapomba telt, mire átrágtam magam rajta. Egyszerűen szörnyű ez könyv! De nem tudom eldönteni, hogy azért, mert annyira zseniális, és érdemesebb 10-20 év múlva elővennem, vagy azért, mert tényleg semmi értelme. Mindenesetre a legütősebb első mondatot kapta, amit csak el lehet képzelni: "Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t." Gyorsan rájövünk, hogy az emlegetett úr a regény központi alakja, aki banktisztviselőként keresi a kenyerét. Rögtön kiderül, hogy valamiért vádat emeltek ellene, kihallgatják a bérelt szobájában, és bíróság elé tárják az ügyét. Esküszöm, én bírom a jogi blablát, évekig tanultam, de annak legalább volt valami értelme. Itt azt se tudjuk, ki és miért jelentette fel, milyen okból kell bíróság elé állnia, az ezzel való kínlódást, valamint a végkifejletet inkább hagyjuk is. A bíró és az ügyvéd is mind flúgos. 

Ha megpróbálok mögöttes tartalmat találni, kétfelé tudok elindulni. Egyrészt azt, hogy szimplán a bürokráciát próbálja kifigurázni, és valóban, a dolgok értelmetlensége mintha azt próbálná felvázolni, mennyi nyakatekert, ostoba szabály létezik. A másik amire gondolni tudtam, az az, hogy az emberek maguk ítélnek általában, mindegy ki,mit csinált valójában, már előre megvan a döntés. Egy botlás, és vége mindennek. Ennek ellenére nem tudok mást írni, hogy vagy nyugtató teával, vagy zen állapotban álljon neki bárki. Az utóbbi öt évem egyik legkatasztrofálisabb olvasmányélménye. Egyébként ha valaki ismer bármilyen érhető tanulmányt, ossza meg velem! Kell, hogy legyen ennek a regénynek értelme, akármennyire elvont is!