Fantáziavilágok 1. - Peter V. Brett: Démon-ciklus 2.-4.

A Rovásemberről olvashattatok már egy viszonylag hosszú ajánlót a blogon, most a sorozat többi részét vettem górcső alá. Szóval a bejegyzés spoileres lehet! 

A Sivatag Lándzsája - 5/5

Könyvmolyképző, 2016. 838. oldal

Az ​éjszakát vérengző démonok uralják, akik a világ egyre fogyatkozó népességére vadásznak. Az emberek kénytelenek már-már feledésbe merült mágikus jelek védelmébe húzódni. A legendák szerint élt egyszer egy Szabadító, egy nagy tábornok, akinek sikerült az egész emberiséget egyetlen sereggé kovácsolnia, és így legyőzni a démonokat.

Vajon a Szabadító visszatérte is csak egy legenda volna? Talán nem. Ahmann Jardirnak, a sivatag harcosának sikerült Krázia törzseit egy démonölő sereggé egyesítenie. A férfi Shar’Dama Kának, azaz Szabadítónak kiáltotta ki magát, és két ősi kincs, egy lándzsa és egy korona is a birtokában van, amik alátámasztják a hatalmát.

Az északi népek viszont a saját Szabadítójukban hisznek: a Rovásemberben, egy sötét, félelmetes idegenben. Egykor a Shar’Dama Ka és a Rovásember barátok voltak, most viszont halálos ellenségek. Miközben a régi szövetségek próbatétel elé kerülnek és új barátságok jönnek létre, mindenki előtt rejtve marad egy új démonfaj érkezése, akik sokkal ravaszabbak és halálosabbak, mint bármi, amivel az emberek mindeddig találkoztak.

„A legjelentősebb, legfilmszerűbb fantasy történet A Gyűrűk Ura óta. Képzeletgazdag, érdekfeszítő és magával ragadó.” – Paul W. S. Anderson, A kaptár – Túlvilág rendezője

„A George R. R. Martin műveit kedvelő fantasy-rajongóknak öröm és különleges élmény lesz ez az új, lebilincselő a többrészes fantasy történet.” – Library Journal

„Pörgős, rendkívül élvezetes, sötét fantasy regény.” – The Miami Herald

Külsőleg, illetve minőségi és műfaji szempontból, ugyanazt tudom írni, mint A Rovásembernél, így nem ismétlem magam. Egy relatíve lezártnak tekinthető első rész után éles perspektívaváltás következett. Bár tisztába lehettem volna vele, hogy Brett nem viheti a három zöldvidéki szempontjából az egész történetet. Nagyjából a regény feléig Kráziába helyezzük át a székhelyünket. Itt is váltakoznak az idősíkok, hol Ahmann Jardir “isteni” vezetővé történő emelkedését követhetjük, hol pedig a gyerekkorában járunk, ahol átélhetjük, mennyire kemény és veszélyes életmód, amire kiválasztották. Az lesz a feladata, hogy éjszakánként démonokat öljön az útvesztőben. A múltban vájkáló részek adták számomra a legtöbbet ismét a regényhez. Így nem csak Arlen szemszögéből láthatjuk ennek a titokzatos és bonyolult társadalmú népnek a működését. A szerző erőteljesen merített a közel-keleti népek kultúrájából. Szigorú, már már kasztrendszer, lenézik a kereskedőket, illetve a kétkezi munkásokat. A nők többsége kénytelen engedelmeskedni, a férjüknek, és asszonytársat, vagyis újabb feleségeket “fogadni” maguk mellé. Rendkívül fontos a vallás szerepe, nagyon szigorú szabályok vonatkoznak mindenkire. Ehhez kapcsolódik a nők egy kis csoportja, Everam jegyesei, ha úgy tetszik papnői és gyógyítói, akikre senki nem emelhet kezet. Szóval a regény első fele leginkább ezt mutatja be, de onnan már jobban beindulnak az események, ahol Jardir oldaláról láthatjuk, ami Arlennel történt. Ezután már újra kapunk az előző részből megismert szereplőkből is. Arlen elhagyja Rönkösházát, hogy minél szélesebb körben terjessze a rovásokat, folyton kísérti a múltja, sorban botlik azokba az emberekbe, akik valamiért fontosak voltak az életében. Eközben Leesha és Rojer megpróbálnak lavírozni a hercegségek és az időközben hódító útra indult kráziaiak között. Még a vége felé haladva kapunk néhány plusz szereplőt a történethez, de még így sem bonyolult követni. A cselekményt tekintve sem fogunk unatkozni. Ugyan kissé vontatottnak tetszik a kötet a politikai játszmák miatt, de a démonok eközben teszik a dolgukat, és a kötet végén hőseink az ellenük való harc egy újabb szintjére kerülnek. Hatásos zárást kapunk, de ez már jobban felvillantja előttünk a folytatás lehetőségét. Nem tudok róla semmi negatívat írni, még mindig az utóbbi éveim egyik legjobb fantasy sorozataként tartom számon. 

Napháború - 5/4,5

Könyvmolyképző, 2016. 884.oldal

Újhold ​éjjelén tömegével emelkednek fel a démonok a föld alól, hogy elpusztítsák azt a két embert, akik idővel a legendák Szabadítójává válhatnak – azokká, aki a próféciák szerint egyesítik az emberiség maradékát, hogy egyszer és mindenkorra elpusztíthassák a Mag démonait. Bálás Arlen valaha hétköznapi ember volt, mostanra azonban sokkal több lett annál – a testére tetovált rovások révén bármelyik démonnal felveszi a versenyt. Sok követője akad, Arlen útja azonban talán egy olyan sötét helyre vezet, ahová csak egyedül mehet. Ahmann Jardir ütőképes démonpusztító hadsereggé kovácsolta Krázia sivatagi törzseit. Ősi fegyverekre tett szert – egy lándzsára meg egy koronára –, és máris hatalmas területeket hódított meg a Zöldvidékből. Arlen és Jardir valaha szinte testvérek voltak, időközben azonban halálos ellenségekké váltak. Csakis ők ketten lehetnek képesek legyőzni az emberiség ellenségeit, mégis közéjük áll a létező legpusztítóbb démon – az, amelyik az emberek szívében lakozik. „A szerző eddigi legjobb könyve. Figyelemre méltó eleganciával kezeli korunk egyik legnagyobb regényfolyamának kiterjedt világát. Élvezetes olvasmány!” – Brent Weeks „Peter V. Brett megint nagyot alkotott. Erősen ajánlom mindenkinek.” – Tor.com „Brett megerősítette a helyét a fantasy nagyjainak panteonjában.” – Fantasy Book Critic

Zsinórban olvastam az első két részt követően, de még mindig nem tudtam megunni. Meglepődve láttam, hogy Brett még itt is tudott fordítani a regény stílusán, nincs két egyforma rész. Ezúttal a történet nagy részét a nők oldaláról követhetjük végig. Rögtön az elejétől ismét egy jelentős szereplő, Inevera (Jardir felesége) életét ismerhetjük meg egészen a gyerekkorától kezdve. Bepillantást kapunk általa a titokzatos dama’tingek világába, akik a szigorú kráziai szabályok ellenére érinthetetlennek számítanak. Minden téren jelentős képzést kapnak, legyen az közelharc, gyógyítás, lepedőakrobatika vagy épp a mágikus kockákkal történő jövendölés. Inevera azonban ezen kívül is kiemelkedő jellem, nagy taktikus, számára az érzelmek csak másodlagos dolgot jelentenek. Igazából amiért nem jött be annyira ez a rész, az a kötet második fele. Szerintem túlontúl el lett nyújtva az emberek közötti csatározás. A kráziaiak egyre nagyobb részt kebeleznek be a hercegségekből. Jardir ezzel foglalatoskodik, a rönkösháziak pedig próbálnak a két hatalom között talpon maradni, emellett pedig felkészülni a démonok támadására. Hangsúlyosabb szerepet kap a karakterek magánéleti drámázása is, ez végképp nem érdekelt, de ugyanígy a túlzásba vitt politika se. Persze ettől függetlenül nagyon jó élményt nyújtott a kötet. Nem maradhatott el a csattanós függővég sem. Sikerült ismét az írónak meglepnie olyannyira, hogy rögtön nyúltam is a folytatásért. 

Koponyatrón - 5/5

Könyvmolyképző, 2020. 832. oldal

Kráziában ​üresen áll a Koponyatrón, és csak egyvalaki ülhet bele… Az elesett hadvezérek és démonhercegek koponyájából készült ősi trón nagy erejű mágiát hordoz, amivel távol tartja a démonokat. Ahmann Jardir úgy tervezte, hogy erről a trónról fogja meghódítani a világot, összefogva a népeket, hogy közös sereget alkotva egyszer és mindenkorra véget vessenek a démonok ellen vívott háborúnak. Csakhogy Bálás Arlen, a Rovásember párbajra hívta Jardirt, és a vereséget biztosan elkerülve magával rántotta egy szakadékba. A világ így megmentő nélkül maradt, Théza szabad városaiban pedig megindult a harc a trónért. Délen Ineverának, Jardir első feleségének meg kell találnia a módját, hogy a fiai ne öljék meg egymást, és ne taszítsák a népüket polgárháborúba, miközben mindketten dicsőséget akarnak szerezni maguknak, hogy méltónak bizonyuljanak a trónra. Északon Papíros Leesha és Csaplár Rojer szövetségbe próbálja kovácsolni az angiers-i és a milni hercegséget a kráziaiak ellen, mielőtt túl késő lenne. Mindeközben a magúrok egyre erősödnek, és Arlen meg Jardir távollétében talán senki sem lesz elég erős, hogy megállítsa őket. Csak Bálás Renna árulhatná el, mi történt a két férfival, csakhogy ő is eltűnt… Merülj el a történet lenyűgöző világában! „Letehetetlen regény, simán lehet, hogy az eddigi legjobb rész.” – Starburst Magazine „Annyi a fordulat, hogy nehéz abbahagyni az olvasást, még akkor is, ha már muszáj lenne. Újra el fogom olvasni, hogy felkészüljek a következő könyvre. Jövök, Kaji, táncoljunk démonokkal!”– Tony Oleson, amazon.com „Imádtam mindent ebben a könyvben, és az egész sorozatot jó szívvel ajánlom!” – Kathryne Kennedy, amazon.com

Sajnos, eddig ez az utolsó rész, ami megjelent a sorozatból magyar nyelven, ezen kívül még egy kötet lenne. Már az előző kapcsán írtam, hogy egyszerre nyúltam a folytatásért, annyira lehetetlenül lett vége a Napháborúnak is. Bár azt hittem, nem fog tetszeni, mert a fülszöveg becsapós! Arlen és Jardir, az emberiség két nagy vezércsillaga ugyanis eltűnik, így mindkét oldal ottmarad relatíve magára utalva. Mielőtt azonban rátérnék erre, megint lesz egy új szereplő, akinek bepillantást kaphatunk a múltjába. Ezúttal Ashiáéba, aki Inevera egyik harcosa, és egyben a fia felesége. Először nem értettem, ennek mégis mi jelentősége lesz, de később megkaptam rá a választ. Egyébként ez az a rész, amiben már tényleg a feje tetejére áll minden. A kráziai oldalon elkezdődik a Koponyatrónért való harc Inevera és Jardir fiai között, a nő talál ideiglenes megoldást, de ez nem tart sokáig, ráadásul magát is védenie kell. Ezalatt persze újabb és újabb területeket ragadnak el a hercegségektől. Arlen eltűnése szintén zavargásokat okoz. Főleg azután, hogy Leeshának és Rojernek Angiersbe kell mennie. Bevallom, egészen a könyv feléig nem is gondoltam óriási változásokra. Brett úgy néz ki elővette a vérengzőbb énjét, mert jó pár szereplőt eltakarít a porondról. A legnagyobb húzás azonban kétségkívül Arlen eszement terve volt, ami előttünk formálódik. Egyébként erre a részre a két központi szereplő Arlen és Jardir egészen a háttérbe szorult, valószínűleg a következőkben térnek vissza teljes erőbedobással. Szerintem a befejezés nagyot fog szólni. Már csak reménykedjünk, hogy erre a kiadó is áldoz figyelmet, és megjelentetik az utolsó részt! 

A Nagy Bazár/Brayan aranya és más történetek - 5/4

Könyvmolyképző, 2016. 160. oldal

Az ​emberiség kis híján kihalt, miután háromszáz éve éhes démonok támadásainak van kitéve. Maroknyi bátor fullajtár merészkedik csak ki az éjszakába, hogy védelmező rovásaik mögött keresve menedéket megőrizzék az összeköttetést az egyre elszigeteltebb települések között. Bálás Arlen bármire hajlandó és bárhová elutazik, hogy megmenthesse a világot. Talán Abban, aki a legkülönfélébb árukkal kereskedik a kráziai nagy bazárban, a segítségére lehet. A Brayan Aranyába tett út lehetőséget kínál Arlennek, hogy végleg megszabaduljon a Félkarútól – feltéve, hogy hajlandó kockára tenni az életét… A 17 éves Bálás Arlen felölti új páncélját, majd még inasként első útjára indul egy gyakorlott fullajtárral. Az eredeti tervek szerint egyetlen éjszakát kell a szabad ég alatt töltenie, ehelyett azonban egy hófödte hegyoldalon találja magát. Veszélyes szállítmánnyal igyekszik Brayan gróf aranybányájába, a hercegség egyik legtávolabbi pontjára, miközben Egykarú, a hatalmas kődémon, továbbra is a nyomában van. „A világon senki el nem tudott volna tántorítani ezektől a novelláktól. A lehetőség, hogy időzzek még egy kicsit a magúrok és a kereskedelem csodálatos világában, igazi gyönyörűséggel töltött el.” – The Speculative Scotsman „A novellákat olvasva ismét feltűnik, milyen lenyűgöző Brett stílusa. Egyszerűen kötelező elolvasni őket a következő regényre várva.” – Byron Smith

Ez a kötet volt a Démon-ciklusból az utolsó olvasatlan könyvem. Noha időben A Rovásember és A Sivatag Lándzsája között helyezkedik el, mégis inkább a végére hagytam. Felépítésre már a címből is láthatjuk, hogy két hosszabb-rövidebb történetet kapunk a sorozat világából. Ezek kaptak helyet a kötet elején és végén, mintegy keretbe foglalva a köztes részeket. Mivel nem csak két hosszabb lélegzetű novellát kapunk, hanem például egy ismertetőt a rovásokról, kráziai szótárat, a végül kihagyott prológust, kimaradt jeleneteket. Ám kétségkívül a két novella bír nagyobb jelentőséggel. A Nagy Bazárban megismerjük annak történetét, hogyan  jutott Arlen azon ősi városhoz vezető térképhez, ahol megtalálni a harci rovásokat. Így már sokkal világosabb, miért volt Arlen és Abban ennyire jó barátságban. Épphogy megúszták a lebukást, mivel a damáktól szerezték meg a tekercset,a kereskedő unokaöccse segítségével. Szerintem igazán egyikük se vette komolyan, hogy Arlen meg fogja találni a helyet. Ami nekem kicsit ellentmondásos, hogy a kráziaiak közül senkinek nem jutott eszébe kutakodni?! Amúgy jó kis történet volt, érdekes adalék A Rovásemberhez. A Brayan aranya valahogy kevésbé tetszett, a könyvből ugyanis kiesett az a rész, amikor Arlen fullajtárként tevékenykedett, kivéve a kráziai részeket, és ez így kissé idegenül hatott. Inkább azt a célt szolgálta, hogy fényezze a karakter becsületességét. Arlen soha nem lopna, elítéli ha valaki rosszul bánik az embertársaival, és így tovább. A hódémon volt a legérdekesebb az egész novellában. Összességében nem volt rossz a kötet, de nem érte el a regények színvonalát. 

Ez itt a reklám helye, a megszokott platformokon kívül lett egy bloghoz tartozó Facebook csoportom, a Libellum Kávézó, ahol talán közvetlenebbül is alkalmunk lehet könyvekről beszélgetni. Ráadásul indítottam egy mini-kihívást, ami az "Olvassunk + 1 órát" névre hallgat. Ennek a lényege annyi, hogy keressünk egy zugot a nap folyamán, és olvassunk egy órát. Nem minden héten fogom ezt "nyomatni", nehogy kötelező jellege legyen, de minden hónap második hetében igyekszem betartani! Erről mindig informállak majd titeket! 

Itt minden platformomat eléritek!

A képek forrása: Moly.