2021. április 11., vasárnap

Peter V. Brett: A Rovásember (Démon-ciklus 1.)

Tényleg a véletlen sodorta utamba Peter V. Brett regényfolyamát, amelyet az utóbbi éveim egyik legeredetibb és legszórakoztatóbb fantasy olvasásaként tartok számon. Így, harmadszori újraolvasás után pedig elérkezettnek láttam az időt, hogy írjak is róla néhány sort. 


Könyvmolyképző, 2013. 602. oldal

„Egy ​pörgős, rendkívül élvezetes sötét fantasy regény.” – The Miami Herald

„Képzeletgazdag és izgalmas könyv. Brett lebilincselő első regényében jól keveri a fantasy és a horror műfaját.” – Library Journal

„Meggyőző bemutatkozó regény a régimódi hősiességről.” – The Charlotte Observer

Ahogy napnyugta után beköszönt a sötétség, megjelennek a magúrok: természetfeletti erővel bíró démonok, akik izzó gyűlöletet táplálnak az emberiség iránt. Évszázadokon át uralták az éjszakát és az emberekre vadásztak, akik mágikus rovások mögött kerestek menedéket. E hatalommal bíró jelek eredete elveszett a legendákban, védőerejük pedig rémisztően törékeny. Mindez nem volt mindig így. Egykor a nők és férfiak egyenrangú ellenfelei voltak a magúroknak, de azok az idők már elmúltak. A démonok éjről éjre erősödnek, míg az emberek csoportjai egyre csak fogyatkoznak a kíméletlen öldöklésben. Most, hogy a jövőbe vetett remény múlóban van, három fiatal, akik túlélték a démonok vérengzését, megpróbálják véghezvinni a lehetetlent. Elhagyják a rovások hanyatló védelmét, hogy egy elkeseredett küldetésben tegyenek kockára mindent a múlt rejtélyeinek felkutatásáért. Együtt szállnak szembe az éjszakával.

„Nagyszerű, akcióval és feszültséggel teli történet.” – Terry Brooks



A kötet szinte rögtön a megjelenése után került hozzám, de ha a borító nem teszik meg a barátomnak, akkor lehet rá se hederítettem volna a szériára. Szóval, tényleg szerencse volt, hogy rátaláltam a történetre. Magára a kiadványra ennyi idő távlatából is öröm ránézni. A KMK átvette a külföldi borítót, annyit változtattak rajta, hogy illeszkedjen a Sötét Örvény kötetek közé. Ezt nagyon jól tették, mert mutatós. Minőségileg kifogástalan kötet, nagyon szeretem a kiadó puha fedeles kiadásait, több olvasás után sem törik meg a gerinc, ráadásul a lazább kötése miatt még a vastagabb könyveiket is kényelmes olvasni. Felépítésre hosszú, sokszor 20-30 oldalas, címmel és évszámmal ellátott fejezetekből áll, de találhatunk benne lélegzetvételnyi szüneteket, amelyek azért jobban tagolják az egyes részeket. Műfajilag egyértelműen a felnőtt és dark fantasyba sorolnám, senkit ne tévesszen meg, hogy a szereplők gyerekkorától kezdődik a történet. 


Amiért azonban nagyon egyedi A Rovásember, az a világfelépítése. Rögtön láthatjuk már az elején, hogy külön időszámítást használnak, a “V. u” a Visszatérés utáni időszakot jelenti, amikor a démonok visszatértek a Magból a föld felszínére. Az az előtti időszakot egyébként nem nagyon taglalja a sorozat egyik kötete sem, csak homályos célzásokat kapunk arra, hogy a Tudományok Korában sokkal modernebb körülmények között éltek az emberek, ám a démonok visszatérése mindent megváltoztatott. Így, 300 évvel később középkori viszonyok uralkodnak, ráadásul csak nappal lehet kint járkálni, mert éjszaka megjelennek a magúrok, és ha alkalmuk nyílik rá, bizony ölnek. Teljesen azonban az emberek sem gyámoltalanok, ugyanis különféle mágikus jelekkel, a rovásokkal meg tudják védeni magukat, ám sokszor ez sem elég. Társadalmilag nézve a zöld vidékiek hercegségekben élnek, amik rivalizálnak egymással. Sokkal érdekesebb a sivatagban élő kráziaiak népcsoportja. Ha valamihez hasonlítanám kéne őket, azt mondanám, hogy Brett néhány dolgot átemelt az arab kultúrkörből. Egyébként ők az egyetlenek, akik megpróbálnak szembeszállni a démonokkal. Rendkívül bonyolult és precíz a társadalmuk felépítése. Persze külön erre a világra jellemző szerepkörök is megjelennek, mint például a gyógyfüvészek, mint gyógyítók, a zsonglőrök, mint vándor előadók, és a fullajtárok, mint egyfajta hírvivők, akik kimerészkednek az éjszakába és járják a falvakat. Ám rendkívül érdekesek még a rovásvetők, akik ismerik a mágikus jeleket, és átlátják azok rendszerét. Na, de azt hiszem a Démon-ciklus világáról ennyi gyorstalpaló elég is volt, térjünk rá konkrétabban a bevezető kötetre. 


A történet egyes szám, harmadik személyben íródott, viszont több szemszögből követhetjük az eseményeket. Már az elején említettem, hogy senkit ne tévesszen meg az, hogy a szereplők gyerekkorával indul a történet, nem egy könnyed fantasy sztori lesz, az biztos. Először megismerjük Bálás Arlen-t, aki egy kis faluban él. Rajta keresztül kapunk bepillantást a zöldvidéki emberek mindennapjaiba, miként boldogulnak a démonlepte éjszakában. De egyúttal szembesülünk ezen világ kegyetlenségével, azzal, hogy a falubeliek mennyire rettegnek a magúroktól. Arlen életében akkor történik óriási változás, amikor az anyját megsebesítik, és megpróbálják eljuttatni egy gyógyítóhoz. A fiú egy szempillantás alatt felnőtté válik, kénytelen lesz szembesülni az apja gyávaságával és tehetetlenségével. Ezek után kalandos úton az egyik fullajtár mellett köt ki, aki magával viszi a városba és befogadja az otthonába. Arlen itt megtanulja a rovásvetést, és megtapasztalja az első szerelmet, ám a természete nem hagyja nyugodni, maga is fullajtárnak áll. Innentől kezd érdekessé válni igazán a történet. Főleg, amikor eljut Kráziába és megismerkedik az egyetlen népcsoporttal, akik küzdenek a démonok ellen. Az egyik  utazása során óriási dolgot fedez fel, mégpedig a harci rovásokat. Ez a kötet talán legnagyobb fordulata, ami Arlen életét is gyökeresen megváltoztatja. Szerintem nem épp bonyolult jellem, mégis rendkívül jól fűzi a szálakat vele kapcsolatban a szerző. 


Mindezzel párhuzamosan bejön Lesha szála. A szerző rajta keresztül mutatja be a nők társadalombéli helyzetét. Szintén egy faluban, Rönkösházán járunk, ahol az emberek ugyanúgy rettegésben élnek a démonok miatt. A nők korán férjhez mennek, már tizenévesen a gyerekszülés válik a legfőbb feladatukká. Lesha egy aránylag jómódú családban nő fel, mivel az apja papírt készít és ezzel is kereskedik. A lány megtanul írni olvasni. Az életüket nem igazán lehetne idillinek nevezni. Nagyon jól példázza a regény ezen része a családon belüli fizikai és verbális erőszakot egyaránt, ráadásul női oldalról, egy anya-lánya kapcsolaton keresztül megközelítve. Lesha önfejűsége és kívülállása azonban meghozza a gyümölcsét, a falu gyógyítója maga mellé veszi és gyógyfüvészt farag belőle. Igaz, a lány kalandjai akkor kezdődnek igazán, amikor Bruna a városba küldi, hogy további trükköket tanuljon a szakmáról. Egyébként a banya volt ezeknek a részeknek a színfoltja, sok vicces szituáció köszönhető neki, szóval Brett humorral való operálása is kitűnő. 


A harmadik vonalon találkozhatunk Rojer-rel, a triói legfiatalabb tagjával. Szintén vidéken járunk, ahol a fiú szülei a fogadósok. Ám nem sokáig tart a nyugodt élet, a démonok betörnek a meggyengült rovások között. Brett is sem aprózza el, tökéletesen bemutatja, mire képes egy anya a gyermekéért, és azt, hogy a pillanatnyi gyávaság mennyire mardoshatja az embert egy életen át. Emiatt kerül ugyanis Rojer egy zsonglőr, Arrick mellé tanoncnak. A mestere sok mindenre megtanítja, ám a züllött életmódja a fiúra is hatással van, rengeteg riválisa, ellensége lesz. Egy szép napon azonban Rojer rádöbben, nagyon különleges adottsága van, és ettől kezdve óriási fordulatot vesz az élete, a maga módján próbálja felvenni a harcot a démonok ellen. 


Nagy újdonságot nem árul el azzal, hogy ez a három szál össze fog fonódni, és jelentős hatással lesz egymásra. Először Lesha és Rojer találkozik, amikor a fiú a városi ispotályba kerül egy súlyos sérüléssel, majd útra kelve bajba kerülnek és így futnak bele Arlenbe, aki a segítségükre siet. Talán ezeknél a részeknél mutatkozott meg leginkább ennek a világnak a brutalitása. Az emberek egymást sem kímélik, kétszínűség, árulás, erőszak mit sem számít nekik. Hármuk találkozása és kialakuló barátsága egyértelműen nagyobb dolgok felé mutat, mégpedig arra, hogy az emberek felvehetik a harcot a démonok ellen. A regény befejezése lesz ennek bemutatása, kicsit aggódtam, mikor a szerző egy romantikusnak tűnő szálat hozott be a regénybe, de kár volt, mert egyáltalán nem sokat nyomott a latba. 


Összességében nekem nagyon bejött ez a kötet, kitűnő bevezetés volt a Démon-ciklus világába. Peter V. Brett minden részletre ügyelt a világépítésnél, egy rendkívül egyedi univerzumot fedezhetünk fel. Kétségkívül talán a legérdekesebb mágiarendszert sikerült létrehoznia, amivel eddig találkoztam. De a szerző bravúrosan csűri-csavarja a szálakat is. Végig ügyesen váltogatta a nyugodtabb és pörgősebb részeket. Nem fulladtunk bele a leírásba. Gondosan megválogatott szereplőgárdát vonultat fel, akik által megismerhetjük a társadalom legfontosabb szerepköreit. Valamennyire “tipikus” fantasy karakterek, ám egyáltalán nem lettek egysíkúak. Szóval nem is tudok mást írni, mint hogy ajánlani tudom, kiváltképp a sötétebb fantasyk kedvelőinek. Viszont ez egy öt részből álló sorozat nyitódarabja, és jó kérdés, a kiadó megjelenteti-e a befejező részt…



A kép forrása: Moly


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése