Bányai D. Ilona: Sasok közt a galamb

A történelmi regények nagyon közel állnak a szívemhez, mindig izgalmas egy-egy letűnt korszakba látogatni általuk. Bányai D. Ilona nevével találkozhattatok már a blogon korábban. A szerző a Boszorkánykör-trilógia után az ifjúságot vette célba Zrínyi Ilona életéről szóló kötetében. 

Mindenki azt hiszi, hogy grófkisasszonynak lenni a világ legjobb dolga. Hát még, ha az ország egyik leggazdagabb családjába születik! Mindent megkaphat, amit csak szeme-szája megkíván, csak egyet nem: a szabadságot. Megszabják, mit kell tudnia, hogyan beszéljen, viselkedjen, milyen ruhát hordjon. Ez bizony nem könnyű egy okos, akaratos lánynak, még akkor sem, ha megérti, miért kell így lennie. Zrínyi Ilona mindent megtesz, amivel segítheti a nemes célok elérését. Nem rajta múlik, hogy tragédiába torkollnak az események. Végül nem marad más választása, mint saját kezébe venni sorsa irányítását, és bebizonyítani, hogy akarattal és elszántsággal egy magányos nő is képes hőstetteket véghezvinni, még a 17. század forrongó, háborús világában is.

Zrínyi, 2020. 188. oldal

Elektronikus formában érkezett hozzám a kötet a szerző jóvoltából, így külsőleg csak nagyon nagy vonalakban tudok róla beszámolni. Azt kell írjam, a Zrínyi Kiadó nagyon jó munkát végzett, szeretem az ilyen letisztult borítókat, ami nagyon passzol a történet komolyságához. A fülszöveggel viszont hadilábon állok, valahogy elveszi az élét az előbb érintett komolyságnak, de természetesen értem, hogy a fiatalokat szeretné megszólítani. Ami még nekem szembeötlött, hogy csak 200 oldalas lett a történet, pedig azt hiszem, Zrínyi Ilona élete elbírt volna kétszer ennyit is, de ez a kötet értékéből semmit nem von le.

Korábban olvastam a Passuth László által írt regényt Zrínyi Ilonáról, ott pont az volt a problémám, hogy inkább koncentrált az őt körülvevő eseményekre, mint magára a személyre. Szerencsére itt pont az ellenkezőjét tapasztaltam, teljes mértékben Ilona személye állt a középpontban, ami sokkal közelebb hozza hozzánk Munkács várának ikonikus védőjét. Nekem, mint felnőtt olvasónak, így kissé hézagosnak tűnt a kötet, viszont arra nagyon is alkalmas, hogy felhívja a fiatalok figyelmét arra, hogy a történelem milyen fordulatokat képes produkálni. Ehhez azonban nagyban szükség volt Bányai D. Ilona  elbűvölő, gördülékeny stílusára, és arra, hogy ennyire élővé tudta varázsolni a főszereplő alakját. A regény három nagyobb korszakra bontja Zrínyi Ilona életútját. A mű elején bepillantást kaphatunk a Zrínyi család mindennapi életébe, és megismerkedhetünk nagy vonalakban a família történetével. A 17. századi Magyarországon még a nemesi sorba született lányok élete sem volt fenékig tejfel. Rengeteg szabályt kellett betartaniuk, és sokszor a szerepük egy-egy előnyös házasság megkötésén túl semmi egyébre nem mutatott. Persze a Zrínyiek eltértek ettől a sztereotípiától, ugyanis Ilona a szüleihez (Zrínyi Péter és Frangepán Katalin) méltó nevelésben részesült. Több nyelven olvasott, beszélt, lóháton bármelyik férfival felvette a versenyt, talán még “fegyverrel” is tudott bánni. A lány nagyon korán szembesül családja bonyolult helyzetével, akik a törökökkel és az osztrák udvarral egyaránt hadilábon álltak. Persze ez így elég pongyola megfogalmazás, de a regényből minden kiderül. 

Visszatérve Ilona sorsához, relatíve későn adják férjhez, I. Rákóczi Ferenchez. Mindezzel egyfajta önállóságot szerez, és egyre nagyobb részt vállal a férje mellett a politika terén is. Aki azonban a legjobban megnehezíti az életét, az a saját anyósa. Egyébként nem jutott neki könnyű élet a kiemelkedő helyzete ellenére sem. A Zrínyi család csúnya véget ér, elveszíti a gyerekét, megözvegyül, újra férjhez megy, közben pedig próbál lavírozni a két nagyhatalom között. Thököly Imre feleségeként pedig részt vett a Habsburg Birodalom elleni kuruc felkelésben. Emiatt kerül sor arra az eseménysorozatra is, ami miatt Zrínyi Ilona történelmünk egyik ikonikus nőalakja lett Munkács várának védőjeként. Két évig tartotta pozícióját a várban az ostromló seregek ellen. A hősiessége ellenére ez valójában egy keserédes történet. A szerző nyitva hagyta a kérdést, mi történt Ilonával ezek után. Az ostrom után ugyanis a harcok  ideiglenesen véget értek,  és élete hátralévő részét kvázi száműzetésben élte le. Ezt egy utószó formájában szívesen láttam volna. 

Bányai D. Ilona remekül megfogta a karaktert. Sikerült bemutatnia számunkra azt a rendkívüli személyiséget, aki férfiakat megszégyenítő bátorsággal állta a sarat az ellenségeivel szemben. Méltán övezi máig tisztelet és csodálat a nevét… 

5/4,5

További olvasásaim a szerzőtől:

• Boszorkánykör (Boszorkánykör 1.)
• A vér jogán (Boszorkánykör 2.)
• Erdély lángjai (Boszorkánykör 3.)

A képek forrása: Moly