Nos, azt biztosan tudjátok már, hogy a romantikus regények és én az utóbbi években hadilábon álltunk egymással. Ráuntam az ostobácska hősnőkre és a macsó milliárdosokra. Kellemes csalódást okozott azonban Abby Jimenez regénye, amiben semmi ilyesmi nincs, mégis egy rendkívül szellemes és szórakoztató történetet kapunk, persze a megfelelő mennyiségű cukormáz adagolásával.
„Pimasz humor, szívfacsaró küzdelem és leplezetlen erotika… Jimeneznek a kisujjában van a romantikus vígjátékok teljes eszköztára.” – Publishers Weekly
Őrülten vicces és szívmelengető történet egy keményfejű, pimasz nőről és egy szexi tűzoltóról, aki lángra gyújtja a szívét.
Kristen Petersen nem szereti a drámát, az utolsó csepp véréig hajlandó küzdeni a barátaiért és nincs ideje olyan pasikra, akik nem értik meg őt. Ezenkívül van egy nagy titka: egy egészségügyi probléma miatt olyan beavatkozásra készül, ami után nem lehet majd gyereke. Érthető, hogy Kristen vegyes érzésekkel küzdve tervezgeti legjobb barátnője esküvőjét – főleg azok után, hogy megismeri a tanút, Josh Copelandet.
A fickó humoros, szexi, sosem veszi magára Kristen gyilkosan gúnyos megjegyzéseit és nagyon jól tudja, hogy a legtöbb érzelmi viharra a mexikói kaja a tökéletes megoldás. Sőt még Kristen kutyája, Kaszkadőr is odavan érte. Az egyetlen bibi: Josh egy nap nagy családot szeretne majd.
Kristen tisztában van vele, hogy a fickónak máshol kellene keresnie a boldogságot, de minél jobban és jobban egymásba gabalyodnak, annál nehezebben ereszti őt el.
Abby Jimenez első regénye az egyik pillanatban megnevettet, a másikban pedig már a zsepidért kell nyúlni, a Barátnak tartalak ugyanis szellemesen, szókimondóan és fájdalmas érzéseket megmozgatva dolgozza fel a meddőség és a veszteség témáját.
Álomgyár, 2020. 414. oldal
Egy véletlen, Bookline-os böngészés során bukkantam a könyvre, igazán a borító hívta fel rá a figyelmemet, ami valljuk be, nagyon érdekesre sikerült. A borítókép és a cím már az elején előrevetíti, hogy nem csak egy szimpla szerelmi történettel lesz dolgunk. Persze a romantika hangsúlyos, de egyáltalán nem csak ez tölti a regény minden egyes részletét tartalommal. Kifejezetten szeretem az ilyen jellegű szórakoztató irodalmat, ami ezen volta ellenére sokkal többet ad az olvasójának, mint ami a felszínen látszik. Menet közben pedig ki is fog derülni, hogy mit!
A történetet két szemszögből követhetjük. Aszerint változnak a fejezetek címei, hogy épp melyik főszereplőt követhetjük nyomon, Kristen-t vagy Josh-t. Ezen elindulva próbálom én is bemutatni, miért is tetszett annyira ez a kötet. Végre valakinek sikerült olyan női karaktert életre keltenie, akit nem utáltam, sőt nagyon is megkedveltem. Határozott, vannak elvei amiket nem ad fel egy jó pasi láttán. A legjobb azonban a kendőzetlen őszintesége volt. Ebből sok-sok vicces helyzet és párbeszéd adódott, amiken jókat lehetett röhögni. Ő a bizonyíték, hogy nem feltétlenül kell egy regénybe se a megszeppent kislány, se a végzet asszonya. Roppantul bejött a “hozzáadott” kutyamánia, ezt nem sokszor vetik be a könyvekben, ami pedig biztos, hogy nem a kutya nevét nem sűrűn kombinálták össze filmes utalásokkal. Kutyásként kifejezetten élveztem ezeket a részeket. Egyébként első körben ennyinek tűnt Kristen karaktere, ám a különböző helyzetek mind-mind árnyaltabbá tették a személyiségét. A legtöbbször felmerülő és központi dolog az volt, mekkora teher lehet valakinek az, ha nem lehet gyereke, pedig szeretne. Pláne, ha ehhez még fájdalmas fizikai tünetek is társulnak. Bevallom, eddig nem is sejtettem, micsoda kínokat okozhat némelyik betegség. Ehhez még jönnek a párkapcsolatok területén megjelenő problémák. Legyen az távkapcsolat, Kristen ugyanis egy külföldön szolgálatot teljesítő katonával jár a regény elején, vagy az, milyen nehéz az eszünkre hallgatni szerelmi ügyekben. De az nagyon pozitív volt, hogy a szerző nem sodorta a karaktert olyan helyzetbe, hogy ő beugrott az új pasas ágyába, és utána szánta-bánta bűneit, persze nagyon sajnálni kellene emiatt a lelki teher miatt. Szerencsére kimaradt a tipikus szerelmi háromszög a szórásból. Érdeklődéssel figyeltem Kristen-nek az anyjához fűződő viszonyát. Ugyan csak néhány jelenet erejéig kaptunk ebbe bepillantást, de ez egyfajta megerősítés, mennyi mindent tud ez később az ember életében befolyásolni. Amit már kicsit túlzásnak tartottam, az Kristen állandó szenvedési kényszere, nem bírom a mártír típusú embereket. A regény második felében ezt már sok volt, és nagyon ellentétben áll a főszereplő eddig megismert személyiségével.
Mint már írtam korábban, férfivonalon megkapjuk Josh-t, a katonai múlttal rendelkező tűzoltót. Nos, vele kapcsolatban kifejezi az én gondolataimat az Így neveld a regényedet blog szerzőjének Facebook bejegyzése, amiben kifejezi, hogy az írók egyre jobb és jobb női alakokat találnak ki, viszont a férfi szereplő nagyon tipikus. Dögös pasi, az arcán gödröcskékkel, kocka hassal, mentesen minden rossz tulajdonságtól, és persze feltételek nélkül csak a lelki sérült, és a tökéletestől messze álló hősnőnket akarja. Nyilván, nem a nagy átlagot akarja az olvasó, de azért negatív tulajdonságai mindenkinek vannak. Egyébként Abby Jimenez egészen jól visszaadta a férfiszemszögből is a dolgokat, pedig ez az, ami az esetek többségében nem szokott jól elsülni. Említésre méltó még a Sloan-Brandon páros is, mint a főszereplők legjobb barátai. Őket már nem is elemezném ennyire, ugyanis a legtöbb esetben tényleg mellékszereplőként húzódnak meg a háttérben. Viszont általuk mutatkozik meg a barátság szerepe Kristen és Josh életében, és a hogy néha közelebb állnak az emberhez, mint a saját családja. De még egy aspektusból is érdemes rájuk figyelni, előkerül ugyanis a kérdés, mennyi mindenhez több joga van egy házastársnak, mint egy szimpla élettársnak.
Lehet, ezek alapján nem tűnik annyira izgalmasnak a történet, viszont tényleg nagyon vicces, szellemes, néhol pedig szívfacsaró. Az pedig kifejezetten tetszik, hogy a sztoriba szőtt információk által a szórakoztató volta mellett rengeteg pluszt is ad az olvasójának. Szóval, aki egy jó és tartalmas romantikus regényt akar olvasni, ne fogja vissza magát!
5/4
A kép forrása: Moly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése