Arra a kérdésre, hogy ki a kedvenc íróm, azt a választ szoktam adni, hogy nincs. Inkább kedvenc könyveim vannak, viszont ha mégis választanom kell, egyértelműen Stephen Kingé a dobogó. Egy zseninek tartom az ürgét, aki több műfajban is megállja a helyét, és nem az a finomkodó típus. Nagy elvárásokkal álltam neki Az Intézet-nek, főleg mikor láttam, hogy a Goodreads 2019-es listáján első helyen végzett horror kategóriában.
Az éjszaka közepén Luke Ellis szüleit brutálisan meggyilkolják a saját házukban, a fiút pedig elrabolják. Másnap Luke az Intézetben ébred egy ugyanolyan szobában, mint a sajátja, mellette pedig hasonló szobák nyílnak hasonló fiúkkal és lányokkal: mindannyian különleges, természetfeletti képességekkel rendelkeznek. A szigorúan őrzött intézményt igazgató Mrs. Sigsby egyetlen célja pedig az, hogy könyörtelenül kinyerje a gyerekek erejét, akár kínzás árán is. Ahogy sorra tűnnek el társai, Luke érzi, menekülniük kell, az Intézetből azonban soha senki nem szökött még meg. Elindul a küzdelem a jó és a gonosz között egy olyan világban, ahol a jók nem mindig győzedelmeskedhetnek.
A regény a rajongók és a kritikusok szerint is az utóbbi évek legijesztőbb és legjobb könyve a horror királyától, hangulatában egyszerre idézi az Az, A ragyogás, a Carrie és A tűzgyújtó klasszikusait. A könyvet a The New York Times az év száz legfontosabb megjelenése közé sorolta, és továbbra is a lap bestsellerlistáin szerepel, a Goodreads olvasói pedig az év horrorregényének választották.
Európa, 2020. 490. oldal
Nem volt kérdés, hogy beszerzem-e a kötetet, bár a megjelenés után bő egy évvel sikerült elolvasni. Az Európa Kiadó új King kiadásai nem lettek a szívem csücskei. Szerintem ormótlan, ráadásul kényelmetlen olvasni, viszont az meg lutri mostanában, hogy mikor, vagy kiadják-e egyáltalán puha kötésben. Ráadásul amilyen összevisszaság van nálam a kiadások milyenségét tekintve, már csak arra fókuszálok, hogy hopp, megjelent egy regénye. Visszatérve Az intézethez, a borító kifejezetten jól sikerült, röviden: benne van a történet esszenciája. Felosztásra hasonló a szerző többi kötetéhez. Több nagyobb, címmel is ellátott rész és fejezet van, ezen belül pedig számozott, rövidebb szemelvényeket találunk. Ez szokás szerint azt hivatott szolgálni, hogy a gyorsan változó jelenetek felpörgessék a cselekmény menetét. Nos, szükséges is, mivel King imád elszöszölni a részleteken, és most sem tett másképp. A bevezetőben írtam, hogy alapvetően a horror zsánerbe sorolták mindenhol a kötet, hát ebben és semmi olyat nem találtam, ami erre utalt volna, sokkal inkább egy thriller, némi természetfelettivel megspékelve. Bár a fülszöveg alapján már nem is vártam többet. Ami azonban leginkább meglepett, hogy nem igazán sikerült ezzel a könyvével megvennie magának. Néhol kifejezetten untam az egészet, magamhoz képest is lassan haladtam vele.
A történet elején, néhány fejezet erejéig megismerjük Tim-et, aki egy fatális véletlen miatt kénytelen volt leszerelni a rendőrségtől, és erre-arra utazgat Amerika szerte. Stephen King igazából itt egy tőle megszokott karaktert hozott. Ami azonban érdekesség volt vele kapcsolatban, hogy egy isten háta mögötti kisvárosban éjszakai kopogtató lesz. Ez az intézmény a régmúlt idők maradványa, lényege, hogy valaki körbejár a város központjában és ellenőrzi, nem törtek-e be valahova. A szerző ismét remekül hozza a kisvárosi miliőt, ám néhány fejezet után ezt egy huszárvágással le is zárja. Nem igazán volt fogalmam róla, hogy fog ehhez kapcsolódni a sztori többi része. King a regény nagyobb felében továbbra is a tőle megszokott formulákat vetette be, mint a gyerekszereplők, paranormális képességek...stb. Felbukkan Luke, aki átlagon felüli intelligenciával rendelkezik, 12 évesen eljut arra a szintre, hogy egyetemre járjon. Annyi furcsaság van körülötte, hogy néha el tudott mozdítani egy-egy tárgyat. Az ő történetén keresztül ismerjük meg az Intézetet nagyon nagy vonalakban, valamint az emögött feltételezhető háttérhatalmat is. Na, de ne szaladjunk ennyire előre! Luke idegen helyen, a saját szobája pontos másában ébred. Kint találkozik több gyerekkel, akiket szintén elraboltak, és valamilyen különleges képesség miatt kerültek ide, vagy telepaták, vagy tárgyakat mozgatnak (telekinézis). Szép lassan bontakozik ki a szálak, hogy mégis milyen céllal tarthatják őket itt. Orvosi kísérletekben vesznek részt, amik szinte már a kínzással határosak, és folyamatosan tesztelik őket, mire képesek.
A szerző még magához képest is nagyon elhúzta a cselekmény beindítását. A kötet első kétharmadával csak nyűglődtem. Egyáltalán nem volt meg a megszokott feszültség, ami azért a regényeire jellemző. Pedig végig ott lebegett a gyerekek feje felett a titokzatos Hátsó Részleg képe, ahonnan senki nem tért még vissza. Azért felkavarodik az állóvíz, amikor egy különösen tehetséges fiú, Avery érkezik a részlegre. Luke intelligenciájával és a fiú képességeivel egyre több mindenre derítenek fényt. A töréspont ott következik be a regényben, amikor Luke megtalálja a rendszer gyenge pontját, és megszökik a létesítményből. Ezután több szálon követhetjük a történetet, az Intézeten kívül és belül egyaránt. Kapunk azért bepillantást a “rossz oldal” gondolataiba is. Emiatt vetődik fel az a gyakori morális kérdés, hogy kevesebb ember élete árán megmenthetőek-e milliók. A végére visszatérnek az első fejezetekben megismert szereplők, főképp Tim fog Luke segítségére sietni. Kapunk egy keserédes, igazi “kinges” lezárást, de részemről a katarzis elmaradt.
Összességében nem mondhatnám, hogy egy rossz regényről lenne szó, viszont Stephen Kingtől ennél sokkal jobbat vártam. Szerintem neki ez a történet semmilyen erőfeszítésébe nem került. Az is furcsa, hogy mindenhol a horror kategóriába sorolták, de ez sem igazán helytálló. mint írtam, ez inkább egy thriller, némi paranormalitással megspékelve. Először azt hittem, talán egy karakterközpontú regény lesz, ha már a cselekmény átlagos, de ebben sem mutatott semmi kiugrót. Persze kedvelhetőek a szereplők, de ennyiben meg is áll a dolog. Egyedül a befejezés mutatott némi King-re jellemző hatást, de itt sem történt semmi olyan, amire ne lehetett volna számítani. Szóval ez az egynek elmegy kategória, de a Mestertől kifejezetten csalódás. Remélem a következő jobban fog sikerülni! Egyébként azoknak tökéletes választás, akik ismerkednének vele, de tartanak a durvább könyveitől. Vannak ebben is gyomorforgató részek, de ha valaki nem bírja az ilyesmit, akkor a szerző többi regénye ettől durvábbakat tartalmaz.
5/3,5
További kötetek, amelyet a szerzőtől már olvastam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése