Örültem a hírnek, hogy egy kiadóváltást követően végül megjelent Cserhalmi Dániel legújabb ÁVH-regénye. A szerzőtől a 2018-as évem egyik legjobb olvasmánya lett az előző kötete, a Csengőfrász, ami szintén az 1950-es évek Magyarországán játszódik. Egy szó, mint száz, nagy elvárásokkal ugrottam neki a történetnek….
Alexandra, 2020. 464. oldal
Szinte rögtön a megjelenés után megrendeltem a kötetet, és a megszokottól eltérő módon most nem őrizgettem hónapokig olvasatlanul. Minőségileg kifogástalan, jó a kötése, kényelmes olvasni, passzol a betűméret is. A borító tervezője egy zseni, nagyon visszaadja a regény hangulatát a borítókép. Érdekes, mennyire elütnek a színek egymástól, legalábbis szerintem nagyon kiemelkedik a sárga hátterű rész. Szerkezetileg jól tagolt, relatíve rövid fejezetek váltják egymást, amelyek dátummal és sorszámmal vannak ellátva. Minden könyvnél, de itt különösen tetszett a szerzői jegyzet és a köszönetnyilvánítás a végén. Előbbiben jó néhány kiegészítő infót, magyarázatot kapunk a regény történelmi hátteréről.
Ott van a borítón, hogy ÁVH-regény, szóval nem nagy meglepetés, hogy a cselekmény az 1950-es évek Magyarországán játszódik. Helyileg nagyrészt egy vidéki laktanyában. Ez volt az az időszak, amikor a kommunizmus, mondjuk úgy, teljes erejével jelen volt, követői pedig következetesen be is tartották, tartatták a sokszor ésszerűtlen szabályokat. Az ember gyorsan kerülhetett a politikai-katonai elitből egy koncepciós perbe, onnan pedig hosszú évekre börtönbe, vagy a sírba. Arról nem is beszélve, mennyi ügynöke, besúgója volt az illetékes hatóságoknak, példának okáért az ÁVH-nak. Na, de mielőtt még jobban elkalandoznék, térjünk vissza a könyvhöz! Műfajilag elég vegyes, alapvetően egy politikai krimi, némi thriller beütéssel, de lélektani szempontból sem utolsó olvasmány. Már a címadás ötletesen sikerült, azt, hogy Szibériai csapda, én teljesen a munkatáborok szempontjából szemléltem, eszembe nem jutott volna, hogy a sakkhoz kapcsolódik. Jó, tudom, nézzek csak rá a borítóra… Ezzel szerintem nagy spoilert nem árultam el, mivel már az első 70 oldalon kiderül, mi ez pontosabban.
A történet több szálon fut párhuzamosan, egy jó sakkpartihoz mérten, szép lassan ismerjük meg az ellenfeleket. Az idő legnagyobb részét azonban Csonka elvtárssal töltjük, aki a piliscsabai laktanya parancsnoka ezredesi rangban. Csonkát a régi rendszer maradványaként kezelték, és félreállították az útból. A Katonapolitikai Osztály egyik vezetőjéből egy jelentéktelen valakit csináltak. Korábbi társai közül pedig nem egy már az ÁVH kezei közé került, és koncepciós perekben halálra lettek ítélve. Így az ezredes elhatározza, hogy ideje lelépni az országból, ehhez részletes tervet eszelt ki néhány emberrel. Ami “hátráltatja” az a felesége és a lánya. Ha Csonka oldaláról, vagyis a fenti módon közelítem meg a regényt, akkor teljes mértékben karakterközpontú. Fokozatosan fejtjük fel azokat a rétegeket, amelyek az elvtárs személyiségét alkotják, a munkáján keresztül a családjához való viszonyon át egészen a jelenig. Hihetetlenül jó stratéga, ám mindenkinél eljöhet az a pillanat, amikor nem bírja tovább a nyomást. Ilyesfajta csavarra egyáltalán nem számítottam, amit Cserhalmi Dániel alkalmazott a karakter személyiségére tekintettel. Ha az elején lassú folyásúnak tartottam is az eseményeket, úgy a regény harmadától szinte le se tudtam tenni.
Amennyire karakterközpontú Csonka szála, annyira cselekményorientált az ÁVH oldaláról. Itt ugyanis több személyt nyomon követhetünk, nem igazán merülünk el a karakterek személyiségének mélységeiben. De erre nem is lett volna szükség. Szerintem a módszer a lényeg, vagyis egy koncepciós per előkészületét, a vád megalapozásának lépéseit láthatjuk az alapoktól. Képbe kerül maga Péter Gábor is, az ÁVH hírhedt vezetője, ám neki alapvetően mindig tiszta maradt a keze. Két nyomozót bíznak meg az ügy felépítésével. Engem leginkább a már említett módszereik nyűgöztek le, ha szabad ilyet írni, az, hogy meg sem próbálták titkolni, miért mentek a városba. Csak bevonultak a fekete autójukkal, és megkezdték a kihallgatásokat. A többség már a látványtól is ideges volt, ez kezdett betenni Csonkának. Persze nem csak ez a szál vitte a prímet, mivel kiderült, hogy valaki jelentést küld az ÁVH-nak, és bizalmas beszélgetéseknek szintén fültanúja volt. Nem sokszor írom azt, hogy elképzelésem sem volt, mi fog történni, de itt ez a helyzet állt fenn. Fogalmazzunk, úgy, hogy majd seggre ültem, még jó, hogy fekve olvasok! Egyébként sem tudtam már kit, hova tenni, de egyáltalán nem számítottam ilyen végkifejletre, arra meg végképp nem, hogy ki lett Kisnánai. Földhöz vágott ez a lezárás, na!
Végezetül nem is nagyon tudok mást írni a könyvről, mint azt, hogy fenomenális! Annyira mesterien van felépítve a történet, akár egy profi sakkjátszma! A korszak, amelyet elénk tár, nagyon kiaknázatlan a történelmi regények terén. Ebben az esetben valós helyszínekre és személyekre alapul a cselekmény, fikcióval színezve. Az amatőr tudásom alapján hitelesen vetíti elénk az 1950-es évek Magyarországát, az akkori miliőt, és az ÁVH módszereit. Ügyesen ugrál a karakter- illetve cselekményorientált írásmód között. Rendkívül fordulatos, teljesen kiszámíthatatlan, mikor, mi fog történni. Szóval, aki egy izgalmas történelmi-politikai krimit akar olvasni, némi thriller beütéssel, bátran emelje le a polcról. Ez lett a legjobb januári olvasmányom!
5/5
További könyv, amit a szerzőtől olvastam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése