Azt már láthattátok korábban, hogy a trilógia első részéről, A negyedik majomról született már egy viszonylag hosszabb bejegyzés. Ám sok dolgot feleslegesnek tartok papagájmód ismételni, hiszen a trilógia második és harmadik része is nagyjából ugyanazon a vonalon halad, csak épp más jellegű fordulatokkal. Így erről a két kötetről egy bejegyzésben olvashattok. Előfordulhat, hogy néhol spoileres!
A negyedik majom folytatásában egy új sorozatgyilkos járja Chicago utcáit, miközben Sam Porter nyomozó egyre mélyebbre ás a Négy Majom Gyilkos sötét múltjában.
Porter nyomozót és csapatát az FBI eltiltotta a Négy Majom Gyilkos vadászatától. Amikor egy fiatal lány holttestére bukkannak a Jackson park lagúnájának befagyott vizében, a rendőrök pillanatok alatt kiderítik, hogy Ella Reynoldsról van szó, aki három héttel korábban tűnt el. De vajon hogyan került oda? A lagúna vize hónapok óta be van fagyva. Ráadásul nem ez az ügy egyetlen furcsasága. Ella Reynolds egy másik lány ruháit viseli, aki két nappal korábban tűnt el. Miközben a Chicagói Rendőrség nyomozói mindent elkövetnek azért, hogy felderítsék a fordulatokban gazdag ügyet, Porter titokban a Négy Majom Gyilkost üldözi. Pontosan tudja, hogy a legkönnyebben úgy találhat a nyomára, ha megkeresi az anyját. Amikor a kapitány tudomást szerez Porter szabadidős tevékenyéségéről, felfüggeszti a nyomozót, és társainak, Clairnek és Nash-nek egyedül kell megtalálnia az új gyilkost.
Porter megszállottan üldözi a célpontját. Egy szemcsés fotót követ Chicagótól egészen New Orleansig, és közben egy olyan sötét világra bukkan, amely minden képzeletét felülmúlja. Arra is rádöbben, hogy csupán egyetlen olyan hely létezik, amely még egy sorozatgyilkos elméjénél is ijesztőbb: az anyja tudata, aki világra hozta őt.
Agave Könyvek, 2020. 518 oldalRitkán olvasok sorozatrészeket egymás után, de ennek rögtön neki is ugrottam az elsőt követően. Ötletem nem volt, mégis mit tud még Barker kihozni ebből a sztoriból. Ami ennek a kötetnek már az elején szembeötlött, hogy sokkal több teret kaptak az előző rész alapján, általam csak mellékszereplőnek titulált figurák. Sőt, még új karakterek is felbukkannak.
A történet fonalát nem sokkal A negyedik majom eseményei után vesszük fel. Egy fiatal lányt találnak a jég alatt, aki néhány hete tűnt el. Látszólag nincs összefüggés e között, és a 4MGY által elkövetett korábbi gyilkosságok között. Ennek köszönhetünk több új nézőpontot. Egyrészt követhetjük a 4MGY-ügytől eltiltott Porter nyomozót, aki a saját szakállára ered az egyik gyilkos nyomába. Másrészt ismét bepillantást kaphatunk az áldozatok helyzetébe, gondolataiba, ez kiegészül néha-néha az elkövető eszmefuttatásával. Tovább bonyolódik a regény szerkezete azáltal, hogy Nash és Clair sokszor külön szálat kap, valamint bevonódik a dologba az FBI is Poole ügynök által. Bevallom, engem ezek annyira nem hatottak meg, szinte végig az ügy megoldására koncentráltak, így a személyiségük kvázi másodlagos volt. Nem igazán mutattak mást, amit az első részben megismerhettünk.
Egyébként maga az ügy, és a gyilkosság módja érdekes volt, de rémesen elcsépelt. Ezt már minden sorozatgyilkosokról szóló, vagy velük foglalkozó film, széria ellőtte már. Szóval, a kötet első fele nem volt annyira izgalmas, mint amennyire vártam. SPOILERVESZÉLY! Akkor kezdtek igazán beindulni az események, amikor egy új napló is bekerül a képbe. Sam Porter gyanúsítottá válik. A kötet második felében nem igazán követjük az ő nézőpontját, az író ezzel az eszközzel oldotta meg, hogy a többi szereplőhöz hasonlóan mi is kételkedni kezdjünk, ki a bűnös, és ki az áldozat. Egyre extrémebb események következnek be, és egyre több összefüggésre derül fény. Nem akarok litániákat írni tovább, nagyjából erre a kötetre szintén minden igaz, amit az elsőnél leírtam. Egyébiránt a fülszöveg bosszantó, mert 4MGY anyjának nem sok jelentősége volt a történet szempontjából, legalábbis nem akkora, amennyit a leírás ígér. Továbbra is izgalmas volt a sztori, de nem győzött meg annyira, mint az első rész.
A hatodik éjszaka - 5/4,5
Ez a holttestek mellett hagyott szöveg arra utal, hogy az áldozatokkal ugyanaz a gyilkos végzett, de azonos időben fedezik fel őket Chicagóban és Dél-Karolinában. Ha ugyanaz a gyilkos végzett velük, vajon hogyan hidalta át az ezer mérföldes távolságot?
A Chicagói Rendőrség és az FBI háza táján közben teljes a zűrzavar: egy lezárt kórház, egy szélhámos zsaru és korrupció egészen a legmagasabb szintekig. Amikor Anson Bishop, a hírhedt 4MGY sorozatgyilkosságok gyanúsítottja feladja magát, egy meglepő történettel áll elő, amely a feje tetejére állítja a nyomozást, és az összes érintett életét megváltoztatja.
Agave Könyvek, 2019. 474. oldal
Nos, az első két kötet után nagyon kíváncsi voltam, mivel tud még az író meglepni. Az ötödik éjszaka ugyanis egy bődületes függővéggel ért véget, nyoma sem volt A negyedik majom lezártságának. Tényleg jó, hogy rögtön kéznél volt! Egyre több minden arra, mutat, hogy Porter nyomozó is sáros, ráadásul egyre több brutális és egyben furcsa esemény történik. Egymástól nagy távolságra bukkannak fel holttestek, amelyek mellett a “Bocsáss meg, Atyám!” feliratot találják. Ezzel szerintem már bőven rámutatott arra, hogy itt teljesen más dolog van a cselekedetek hátterében, mint amit az előzmények után gondolhattunk volna. Szereplőink számára nyilvánvalóvá válik, hogy nem csak egy gyilkos van.
Ebben a kötetben az egyes részek még jobban elkülönültek egymástól. A Bishop-Porter vonalon továbbra sem tudjuk eldönteni, hogy melyikük mond igazat. Emellett azonban megjelennek a naplórészletek, amely egy teljesen más sztorit vonultat elénk, mint amivel az első kötetben találkozhattunk. A másik részről ugye itt vannak még a nyomozók, Nash, Clair, és Poole. Nos, ők, mondjuk úgy rohangálnak, mint a fejetlen csirkék, de komoly szerepük van abban, hogy az igazság végül napvilágra kerül. Így a harmadik részre kissé eltúlzottnak éreztem a dolgokat. Kétlem, hogy ilyen mértékű és tökéletes tervezés lehetséges lenne a mai világban. Viszont a célját elérte, nem lehetett letenni, különösen a második felétől vált ez is izgalmassá. Ami pedig a csattanót illeti, szerintem egy rendkívül fontos kérdést feszeget, akár elvi, akár erkölcsi, illetve törvényes síkon, és képes arra, hogy gondolkodásra bírja az olvasót.
Összességében nekem még mindig az első rész a kedvencem a sorozatban, de a finalista kötetet is bátran ajánlom, főleg azoknak, akik vevők a kissé elrugaszkodottabb befejezésekre. (Nyugi, semmi természetfeletti!)
További olvasásom a szerzőtől:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése