Szaszkó Gabriella: Kora február (Midlife Crisis 1.) és Késő március (Midlife Crisis 2.)

Régóta követem Szaszkó Gabriella blogját, előbb, mint a könyveit olvastam volna. Természetesen innen mindig tudtam, ha épp új regénye jelent meg, de elég sokáig húztam, mire nekiálltam a Pennington-testvérek trilógiának, egyszerűen azt hittem, nem nekem való. Nos, tévedni emberi dolog, a Maradj velem ugyanis a 2019-es évem egyik legjobb olvasmánya volt, és az azt követő részek sem maradtak el tőle. A Midlife Crisis esetén már rutinosabb voltam, ugyanis inkább kivártam, hogy mindkét részt megjelenjen, és egymás után ki is végeztem őket. Előlegnek legyen annyi elég, hogy ismét nem csalódtam! 

Maxim, 2019. 384 oldal és Maxim, 2020. 400. oldal

Mindkét kötetet rögtön a megjelenésük után beszereztem. Nekem nagyon tetszenek a Maxim kiadványok, a borítót jellemző két fülecske ellenére. Valahogy az a “halálom” a puha fedeles könyveknél. Egyébként a kötése nagyon rendben van, kényelmesen olvasható a betűméret szempontjából is. A borító tervezője kitűnő munkát végzett, szerintem nagyon szép, és minden benne van, ami a történetre jellemző. Szerkezetileg a kötetek hasonlóak. Relatíve rövid fejezetekből állnak, amik névvel és dátummal vannak ellátva. 

Ha be kéne sorolnom műfajilag a köteteket, talán a romantikusok közé tudnám leginkább, de kapott a történet némi sci-fi beütést, még ha nem is a szó klasszikus értelmében. Mindkét regény a jövőben játszódik, igaz csak néhány évvel, még valami hozzáadódik ehhez, de nem lövöm le a poént. Amúgy alább mindkettőről külön írok. A Kora februárról hosszabban, de a másodiknál nem ismétlem magam, csak az arra jellemző dolgokat emelem ki. 

Kora február - 5/5

Anna és Josh nem ismerik egymást. Mindennek ellenére egy ágyban ébrednek fel egy ismeretlen, elszigetelt helyen, miközben odakint hóvihar tombol. A házban kutakodva hamarosan ráébrednek, hogy öt év kiesett az életükből, hiába próbálnak visszaemlékezni, sehogy sem sikerül. Öt év alatt azonban rengeteg minden történhet egy ember életében. Vajon Joshnak sikerült kiszabadulnia az egyetemi időszak fojtogatásából, és valóra váltotta az álmát, hogy menő rockzenész legyen? Vajon Anna hozzáment feleségül egyetemista szerelméhez, és megtalálta mellette a boldogságot? Mind a ketten előre tervezték az életüket, megálmodták, hová is akarnak jutni harmincas éveik elejére. De ha minden a terv szerint alakult, hogyan lehetséges, hogy egymás mellett ébredtek egy ismeretlen helyen?

A világukat már csak az borítja fel még jobban, amikor felfedezik, hogy álmaikban lassan visszapárolognak az elmúlt évek emlékei. Hamarosan kiderül, hogy a kiesett öt év elképesztő meglepetéseket tartogat.

Már így az elején leszögezném, hogy a fülszöveg alapján kevésbé komoly történetre számítottam! Lehet, él bennem egyfajta sztereotípia a hasonló regényekkel szemben, sőt, biztos. Na, de kezdem az elején! A történetet két nézőpontból, Anna és Josh, valamint két idősíkon, a regény jelenjében, 2025-en, és múltjában 2023-ban követhetjük. Azt hittem, ez rendesen meg fogja keverni a dolgokat olvasás közben, de nem így lett. Világosan követhető mindkét nézőpont és eseményszál. A sztori úgy indul, hogy Anna és Josh egy idegen helyen ébred, egymás mellett, és kénytelenek lesznek rájönni, nem emlékeznek életük utolsó öt évére, és arra sem, mit keresnek abban a házban. Nos, egy ilyen kezdet nagyon alkalmas arra, hogy felcsigázza az olvasó érdeklődését, legalábbis én szívem szerint addig le nem tettem volna a könyvet, amíg ki nem derül a “turpisság”. Amiről annyit megjegyeznék, hogy nagyon ötletes volt, nem gondoltam volna egy ennyire profán dologra. A “jelenbéli” szál tehát arról szól, a két főszereplő miként boldogul az adott szituációban, ám ha alszanak, folyamatosan visszakapják az emlékeik egy-egy darabját. A két évvel korábbi síkon szép lassan bontakozik ki az, honnan ismerik egymást, hogyan lettek egy pár, és mi minden változott ez alatt az öt év alatt. 

SPOILER! Általában utálom a szerelmi háromszöget egy történetben, annyira elcsépelt és klisés. Viszont itt kifejezetten érdekesre sikeredett, miként találkozik Anna és Josh, miközben a nő még házas. Szaszkó Gabriella nagyon mélyre ásott ebbe a dologba, és igyekezett megmutatni, ez nem olyan egyszerű kérdés, mint az emberek hiszik. Kifejezetten szimpatikus volt, hogy nem próbálta meg sajnáltatni Anna-t, aki félrelép, de nem is Josh-t hibáztatta, mint harmadik felet. Ettől függetlenül számomra így is nagyon idegen volt, kétlem, hogy heteken keresztül tudnék játszani két térfélre. Anna döntésképtelenségébe nagyon közrejátszott az önértékelési zavara, és az, hogy nem igazán volt célja az életének. Patrick mellett kirakatfeleség volt, Josh-ról pedig nem tudja elképzelni, hogy jár neki egy ilyen férfi. Itt ugye még rátesz egy lapáttal a történet zenei vonala. Ugyanis amikor megismerkednek, Josh a garázsban zenélget, de ahogy haladunk előre a történetben, rájövünk, hogy az A-listás sztárok közé emelkedett, és a nő nem igazán tudja magában helyretenni a dolgokat. Egyébként a zenei összetevője tetszett a történetnek, bár én inkább egyfajta versként fogtam fel a dalszövegeket, mert annyira vagyok muzikális, mint egy darab kő. Josh a másik nézőpont a kötetben, de neki szintén megvannak a saját problémái. A regény kitűnően bemutatja, hogy a rocksztárok élete sem csupa csillogás, hanem mennyi munkával és lemondással jár egy ilyen életforma. Már az sem túl pozitív, hogy folyton úton van. Amúgy a maga hibáival együtt is kicsit az álompasi kategória. De párkapcsolati szempontból tanulságos, hogy ettől még nem jár vele együtt az eszményi boldogság. 

Nos, ennél többet nem is akarok elárulni a kötetről. Tényleg érdemes kézbe venni! Nem csak azért, mert az olvasót, mint engem is, meg fogja enni a penész, milyen titok áll a háttérben, hanem azért is, mert több élethelyzetet rendkívül valósághűen, sallangmentesen mutat be. A szórakoztató volta mellett számomra rendkívül tanulságos volt.

Késő március - 5/5

Josh ​és Anna újra furcsa álmokat lát. Előző, közös négy évük legrosszabb pillanatai élénken elevenednek meg előttük, miközben egész Európán átívelő utazásra indulnak közösen a zenekarral. A párral az elmúlt négy évben megfordult a világ. Josh Westberg befutott zenész lett, világkörüli turnékra jár. Annával közösen kezdtek új életet Londonban. A lány azonban korántsem boldog, úgy érkezik meg az amsterdami repülőtérre, hogy szünetet akar tartani a kapcsolatukban. A világhírnév nehézségei, Anna korábbi fájdalmai mind-mind lenyomatot képeznek a megcsalásra épült, nehezen kialakult párkapcsolaton. Úgy fest, Anna félelmeire Európa csodás helyszínei sem hozhatnak gyógyírt. De vajon ki áll az új álmok hátterében, ami csak a rosszra emlékezteti a párt? Lehetséges-e boldog párkapcsolatot építeni egy tönkretett házasság romjain? Milyen hátrányokból indul egy kapcsolat, amely megcsaláson alapul? Van-e esélye Annának is megtalálnia önmagát, vagy neki már csak az a szerep juthat, hogy egy sikeres férfi támogatója legyen?

Kifejezetten szeretem azokat a történeteket, amelyek nem érnek véget a happy end-el. Egy romantikus zsánerű regény esetén elég ritka, hogy ezután is követhetjük, mi lesz a szereplőkkel. Nos, itt pontosan ez történik, és a szerző megmutatja nekünk, a szerelem nem mindig elég egy jól működő párkapcsolathoz. Ismét két szemszögből és két idősíkon követhetjük a történetet. A jelenben, 2029-ben Anna és Josh már négy éve együtt élnek, és közös otthonuk van Londonban. Rögtön az első fejezetekből látszik, hogy Anna nem igazán érzi itt jól magát, folyton nyavajog, féltékenykedik, mondjuk úgy csinálja a fesztivált. Az elején már bocsánat, de “tipikusnak” tűnt. Josh-t lefoglalja a koncertezés és a turnék, így nem igazán veszi észre a jeleket. Mindeközben újraálmodják az együtt eltöltött négy évük legrosszabb pillanatait, ez adja a múltbéli szálat. Egyébként érdekes megközelítés volt, hogy nem a jó dolgokra koncentrálódott ez a rész. Nagyszerű lecke minden elvakult romantikusnak, hogy tökéletes partner, párkapcsolat nincs. 

Bevallom, az elején rendkívül előítéletes voltam Anna-val szemben, nem értettem sosem az ennyire féltékeny, folyton patáliázó embereket, engem az se zavar, ha a barátom épp aktfotózást vállal. Viszont ahogy haladtam előre a történetben, főleg a múltbéli szálra értve, rájöttem, mennyire elveszett Anna valójában. Egyre komolyabb önértékelési gondokkal küzd, és még mindig fogalma sincs, mit szeretne kezdeni az életével. Ez utóbbit át tudom érezni egy félbehagyott egyetem után… A többi dolog, ami pedig kiderül róla, az már jóval húzósabb, mondhatni büntetőjogi kategória, így a regény nagyon fontos dolgokra világít rá. Nem tudhatjuk, hogy egy valaki által tanúsított viselkedés mögött mi állhat a háttérben. Egyébként hasonlóan az előző részhez, ennek a kötetnek is megvan a maga titka, ám ezt valamivel kiszámíthatóbbnak találtam. 

Egyáltalán nem volt felesleges folytatni az első részt, és talán még jobban felnyitotta a szemem jó néhány dologra. Ebben már inkább a párkapcsolati rész dominált. A nagy rejtély annyira már nem foglalkoztatott, sokkal izgalmasabbnak találtam, hogy fog alakulni Anna és Josh sorsa. 

Zárszóként még annyit, hogy mindkét részt bátran tudom Nektek ajánlani, még azoknak is, akik esetleg ódzkodnak a romantikus műfajtól, vagy akár a magyar íróktól. Szaszkó Gabriella egy sallangoktól mentes, egyedi hangulatú duológiát írt, számomra a neve garancia a minőségi szórakoztató irodalomhoz. 

Amit még a szerzőtől olvastam:

• Maradj velem (Pennington-testvérek 1.)

A képek forrása a Moly.