Az utóbbi hetekben ritkábban olvastam magyar szerzőktől, pedig nincs ok arra, hogy ódzkodjak tőlük. Sőt, a legtöbb esetben nagyon kellemes meglepetés ér az írásaikat illetően. Ismét egy új név került a radaromra, Gregus Gábor személyében, aki egy egészen különleges urban fantasyval rukkolt elő.
A szürke város szélén egy titokzatos társaság gyűlik össze minden évben, hogy tagjai megmérkőzzenek egymással, életre-halálra. Miért teszik ezt? Miért pont ők? Mitől mások, mint a hétköznapi emberek?
Egy fiatal férfi is e közösség tagja. Rég leszámolt már minden illúzióval, és feladta reményét, hogy valaha normális életet élhet. A bosszú hajtja csupán. Egészen addig, amíg meg nem pillant egy lila hajú lányt társai között. Talán ő jelentheti számára a menekvést kiüresedett életéből. De az ősi ceremóniák szerint működő gyülekezetet nem olyan egyszerű otthagyni.
Egy történet barátságról, szerelemről, gyűlöletről, bosszúról, párbajokról, és az élet értelméről. A titokzatos erővel megáldott, vagy épp megvert alakok, mindannyian keresnek valamit, ami számít. Éppen úgy, mint az átlagos emberek. Vannak köztük jók és rosszak, illetve olyan is akad, aki a világ végét hozhatja el az ezeréves energiával.
Mogul, 2021. 252. oldal
A kötet a szerző jóvoltából, elektronikus úton került hozzám, így a kiadásról sok mindent nem tudok írni. Viszont a borító zseniális, az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. A történet során értelmet fog nyerni, miért van így elrendezve a Meg/jel/öltek cím az elülső lapon, mint ahogy a háttérként szolgáló szolgáló spirálnak szintén többféle értelemben jelentősége van. Szerkezetileg a regény hosszához mérten egyszerű, sorszámmal ellátott fejezetek követik egymást, de ezekben is vannak a nézőpontváltáshoz illeszkedő szemelvények. Mint már említettem, leginkább az urban fantasy műfajába tudnám besorolni, viszont nem vagyok nagy alzsáner-szakértő, szóval nyugodtan kérdőjelezzétek meg. Ám a Molyos címeket megtévesztőnek találom, mert egyáltalán nem kalandregény, még kevésbé ifjúsági, de ennek nincs sok jelentősége.
A történet a legelején meglepett, ugyanis Gregus Gábor már a nyitójelenettel "belecsap a lecsóba". Rögtön egy párbajt láthatunk, ami egyúttal gyorsan felvázolja előttünk azt a világrendszert, amibe belecsöppenünk. Nem árul el azonban minden részletet azonnal, a cselekménnyel párhuzamosan adagol kiegészítő információkat. Itt az elején megismerjük a regény központi alakját, Szikrát, és gyakorlatilag rajta keresztül jutunk közelebb a Megjelöltek titkához. Ami lényegében annyi, hogy évente egy héten keresztül, pisztollyal a kezükben kiállnak egymás ellen, és az győz, aki gyorsabban lő. Persze nem ment el az eszük, mindez egy vérre menő harc, ugyanis a túlélő megkapja a vesztes életerejét, és így akár több emberöltőnyit élhet. A résztvevők kvázi halhatatlanok. Senki nem tudja, mi alapján történik a kiválasztás, annyi, hogy a delikvensek testén megjelenik egy spirál forma, és ezután ellenállhatatlan késztetést érez, hogy az események helyszínére menjen.
Ezután a felvezetés után Szikra mellett megismerjük a történet többi szereplőjét. Nekem kifejezetten tetszett, hogy mindenkinek rendkívül beszédes neve volt, mint a Szikra, Pöröly, Herceg, Indigó, Lovag, Fullánk és így tovább. Viszont ez elvonta a figyelmemet az egyik lényegi elemről, hogy hol, milyen országban játszódik a történet. Úgy a közepe táján esett le hogy ez bizony egy alternatív Budapest, még ha a város nincs is konkrétan nevesítve. Hiányoznak ugyanis a hosszabb leírások, többek között ezt szintén az olvasó fantáziájára bízta a szerző. Visszatérve a szereplőkhöz, rendkívül színes, ám kissé tipikus karaktereket produkált a történet. Ami viszont nagy pozitívum, hogy nem csak Szikra szemszögéből követhetjük az eseményeket, hanem egy-egy szemelvény erejéig más Megjelöltek sorsába is bepillantást kaphatunk.
Szikra tipikusan a sodródó alkat. Részt vesz a megmérettetésen, mert nincs jobb ötlete. Magányos, miután a barátnője meghalt és belefásult a több generációnyi életbe. Felbukkan azonban az újonc Indigó, aki kicsit felrázza ebből. Már a fülszövegből kiderül, hogy Gregus Gábor belecsempészett egy adag romantikát is a történetbe. Nos, ez számomra kicsit sutára és szentimentálisra sikerült. Nem igazán éreztem azt, hogy egy több életet megélt férfi találkozott volna egy fiatal lánnyal. Értem, hogy Szikra egyedül volt, de hogy egy ennyire friss ismeretségtől függjön valaki, az nekem meglehetősen valószínűtlen. A Herceg személyében a szerző "megteremtette" Szikra ellenpólusát. Ő az az az egyén, aki kihasználta a halhatatlanságát. Vagyont, befolyást szerzett, de mutat jó pár szociopata vonást. Kettejük rivalizálása adja a történet egy másik alapvonalát. De nem marad el a testvérviszály sem, nekem valahogy Káin és Ábel jutott eszembe Herceg és Pöröly kapcsolatát tekintve. De ezt még bonyolítja, hogy Pöröly Szikra legjobb barátja. Abszolút érdekes karakter még Plazma, aki a tudomány segítségével akarja megfejteni ennek az egésznek a nyitját. Ezzel szerintem ki is pipálta a szerző, hányféleképpen lehetne egy ennyire misztikus dolgot megközelíteni.
Maga a cselekmény ennek az egy párbajhétnek az eseményeit öleli fel, így nem nagyon vannak benne üresjáratok. De azt hiszem, ez már az első fejezetek alapján észrevehető. A világ egyedisége mellett azonban már volt néhány fordulat, amit feleslegesnek, eltúlzottnak éreztem, mint Veronika vérteszteltetése, vagy Fullánk vergődése. Viszont a befejezéssel sikerült a szerzőnek meglepni, egyáltalán nem erre számítottam. Azt hiszem, itt kap igazán értelmet a spirál jelentése az egész regény tükrében.
Összességében tetszett a regény. Ez az alternatív világ, amit Gregus Gábor teremtett, szerintem nagyon egyedi. Speciel én hiányoltam a hosszabb leírásokat, de a köztes megoldás sem rossz, hogy többet bíz az olvasó fantáziájára. Ahhoz, hogy a kötet egy hét eseményeit öleli fel, nagyon passzoltak a pörgős, filmszerű jelenetváltások. A befejezés pedig külön kiemelendő, én nem számítottam ilyesmire. A karakteralkotás talán kissé sablonos, kiszámíthatóak a szereplők, csak egy-egy tulajdonságuk volt markánsan kiemelve. Ennek ellenére ajánlani tudom mindenkinek, aki egy olvasmányos, akár egy délután elfogyasztható urban fantasyra vágyik. Csak ismételni tudom magam: ne tartsunk a magyar íróktól!
5/4
Köszönöm még egyszer Gregus Gábornak a bizalmat!
A kép forrása: Moly.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése