2021. március 15., hétfő

Stian Skald: A lelkek kútja

Mostanság, ha fantasyt olvastam, biztosan a több száz oldalas monstrumokat emeltem le a polcról, és valljuk be, ezek vannak többségben a könyvpiacon. Ezek után kész felüdülés volt Stian Skald legújabb kisregénye, amely remek kikapcsolódást nyújtott.


Fortélyos Maugis és társai a mágikus kapun átkelve egy idegen földrészen találják magukat. Ez Zengoraz, a hét sziget világa, mely mintha csupán kifordított mása lenne otthonuknak. Dacolva a rájuk törő veszedelmekkel, a csapat akaratlanul is belekeveredik a szigetlakók közt dúló különös háborúba.
Maugis hamarosan ráébred, hogy az Aranyváros utáni kutatásuk immár többről szól egyszerű kincsvadászatnál, és döntéseik két világ sorsára lehetnek kihatással. De mit is tehetne egy varázslótanonc, aki még nem teljesen ura saját hatalmának?



Underground, 2021. 176. oldal










A kötet a szerző jóvoltából, elektronikus formában került hozzám, így a minőségéről nem tudok mit írni. Egyébként ahhoz képest, hogy magánkiadás, a borító nagyon profi lett. Sok, "hivatalos" kiadóhoz tartozó könyv elbújhatna mögötte. Tökéletesen illik a fantasy zsánerhez, ráadásul minden passzol a történethez is. Engem főként a színvilága fogott meg. Szerkezetileg, lévén szó egy kisregényről, nincs túlbonyolítva, rövid, címmel ellátott fejezetek követik egymást. Stílusra nagyon olvasmányos, és a rövidsége ellenére elegendő információt kapunk a világ felépítéséről. Ez utóbbit szolgálja a kötet elején található naplórészlet Fortélyos Maugis tollából. Ám ez egyúttal lehetővé teszi, hogy az előző rész ismerete nélkül vágjunk neki ennek a történetnek.


Hőseink egy fatális véletlennek, na meg a térképnek és a térpkapunak köszönhetően elkerülnek Avalantia világából, és egy ismeretlen helyen kötnek ki. Egyébként a szerző  jól megoldotta a két világ közti különbségeket. Tényleg, mintha teljesen máshol lennénk. A szereplőket tekintve megmaradt a régi felállás: Fortélyos Maugis, a varázslótanonc, Errenori Farun, a kalandra vágyó nemes, Northas, a rigmul, vagyis farkaslény, na meg persze Seldoran, az önző kalandor. Meglepődve szemlélik azonban a környezetüket, mert Mulmirian, az Aranyváros helyett csak romokat találnak, később pedig hüllőszerű lények támadnak rájuk. Ez vezet odáig, hogy végül a föld alatt találnak menedékre egy gnómnál, de gyorsan kereket kell oldaniuk. Nem igazán kerülnek szerencsés helyzetbe, mert a barlangokban járkálva az itt élő trogloditák majdnem elkapják őket. Nekem valahogy a vakondok jutottak eszembe róluk. Ennek az incidensnek köszönhetően azonban elérik az áhított úti célt, ám teljesen mást kapnak, mint amit vártak. Mulmirian lakói ugyanis kénytelenek voltak a felszín alá költözni. Rájönnek, hogy a portál, amin keresztül érkeztek, talán örökre bezárult. A város varázslója azonban a segítségükre siet, és elárulja, mi lehet a megoldás. Itt Stian Skald egészen részletesen bemutatja a hely történelmét és társadalmi berendezkedését. Ez nagyon jól kiegészíti a történetet.


Fortélyos Maugis előáll egy bravúros tervvel, azonban ehhez a többiek közreműködésére is szüksége van. Azt hittem, a történet nem nagyon fog meglepni, hiszen elég sokféle fantasyt olvastam már, de mégis sikerült. Stian Skald nagyon jól végigvezette azt a vonalat, ami a sztori megértéséhez kell. Az olvasó sem jön rá Maugis előtt, hogy hova is kerültek pontosan, és mekkora jelentősége van valójában mindennek. Egyébként ebben a részben szerintem teljesen a varázslótanonc került a középpontba, leginkább az ő vívódásait követhetjük figyelemmel, a többieknek most egyfajta asszisztáló szerep jutott, ezért sem tértem ki rájuk jobban. A végét tekintve biztosra vehetjük, hogy folytatódni fog még kalandoraink sorsa. 


Zárásként megjegyezném, hogy a folytatásokról mindig nehezebb írni, talán ezért is lett rövidebb ez a bejegyzés a megszokottnál. Már írtam, ritkán olvasok rövidebb lélegzetvételű fantasy történeteket, hát még olyat, amibe ennek ellenére minden belefér. Nos, pedig ez egy ilyen  eset. Stian Skald remekül kezelte a világváltást, sikerült összeegyeztetni Zengoraz bemutatását a cselekmény ívével. Talán egy kissé túlságosan ki volt hegyezve a történet Fortélyos Maugisra, ám ettől nem kevésbé volt izgalmas, jól váltakoztak a nyugodtabb és pörgősebb részek. A befejezés pedig kifejezetten meglepett. Csakúgy, mint a főhősnek, nekem is ekkor esett le mégis mi történt pontosan. Kapunk ismét egy függővéget, így remélhetőleg folytatódik még a széria. Ajánlani tudom bárkinek, aki egy könnyedebb lélegzetvételű, akár 1,5-2 óra alatt elolvasható, ám a fantázia világában kalandozó történetre vágyik. Amúgy az első rész (Az elveszett aranyváros keresése) ismerete nélkül is fogyasztható, de célszerűbb azt is beszerezni. 



5/4


A kötetet szeretném megköszönni a szerzőnek!




További olvasásaim a szerzőtől:

A kép forrása: Moly


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése