Március folyamán a BacchanteBlues vlogcsatorna szerkesztője, Évi hirdetett meg egy 48 órás olvasási maratont, melynek középpontjában ezúttal a kelet-ázsiai diaszpórába tartozó szerzők álltak. Szerintem remek kezdeményezés, egyetértek vele, hogy a 21. században még mindig ott tartunk rasszizmus terén ahol, ebbe nem is akarok jobban belemenni. Legfrissebb élményem ezzel kapcsolatban a koronavírushoz köthető, amikor a ruhaboltok tulajdonosai kénytelenek voltak kifüggeszteni az ajtóra, honnan jöttek, vagy épp inzultáltak valakit a származása miatt nyilvános helyen. Mielőtt azonban még jobban elkanyarodnék az olvasás témájáról, gyorsan vissza is térek a maratonhoz, amelyre én az alábbi két kötet választottam, ezekről olvashattok “néhány” sort!
Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból - 5/4
21. Század, 2019. 144. oldal
A történet főhősének napjai meg vannak számlálva. A rokonaival nem érintkezik, egyedül él, egyetlen társasága Káposzta nevű macskája és bizony felkészületlenül éri, amikor a doktor közli vele, hogy már csak néhány hónapja van hátra. De mielőtt nekiláthatna, hogy elintézzen mindent, amit feltétlenül meg akar tenni, megjelenik előtte az Ördög és különleges ajánlatot tesz: cserébe azért, ha egy dolog eltűnik a világból, az elbeszélő egy nappal tovább élhet. És ezzel egy nagyon bizarr hét veszi kezdetét…
Kawamura többszörösen díjazott könyve hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon, világszerte több mint egy millió példányban kelt el, harminckét országban jelent meg. Témája maga az emberi életút; azok a veszteségek, amelyeket óhatatlanul elszenvedünk. Eszünkbe idézi, miért kell szorosan magunk mellett tartanunk szeretteinket és hogyan fedezzük fel azt, ami igazán számít az életben.
A maratontól függetlenül felcsigázott a kötet, már nézegettem egy ideje. Bevallom, nem igazán vagyok macskás, de rögtön feltűnt a fekete cica a fehér borítón, és a cím sem köntörfalaz. Ez így összességében olyan, mint a regény, egyszerű, letisztult, és rögtön a lényegre tér. Naná, mert a szerzőnek nem is igen lett volna más választása, az egész kötet nincs 150 oldal, így nyugodtan hozzáadhatjuk ehhez a kis jelzőt. Egyébként a műfaját tekintve nem baj, hogy nem lett bővebb lére eresztve, ugyanis egy szépirodalmi igényességű, filozofikus regényről van szó. Az alaptörténet az, hogy a főszereplő fiatalember megtudja, halálos betegségben szenved, jobb esetben néhány hete van hátra. Elkezd gondolkodni, mivel is teltek eddig a napjai, és mit akar még a maradék idejében csinálni. Ám ekkor megjelenik az Ördög és egy különleges alkut ajánl, ha eltüntet valamit a világból, akkor egy nappal tovább élhet. Látszólag nem tűnik bonyolult dolognak, ám elég fajsúlyos kérdéseket feszeget ez az írás. Mint például, Mi az élet értelme?, Miért érdemes életben maradni?, és Mire hajlandó az ember, hogy életben maradjon?. A férfi nagy lendülettel veti bele magát a dolgokba, de azért az Ördögnek is megvannak a maga sajátos szabályai, nem választhat akármit. Amennyire én észrevettem, egyre jelentősebb dolgokat kell feláldoznia. Nagyon jól demonstrálja a kötet, hogy egy-egy jelentéktelennek tűnő dolog, mint egy jó film, vagy a mobiltelefonok használata mégis mennyire fontos részét képezi az életünknek. El fogjuk érni a könyvben azt a pontot, ahol az elbeszélő saját magát is megkérdőjelezi, és szembe kell néznie az eddig eltelt évekkel. Nyilván, az igazi tetőpontot a macskák jelentik, főleg a főszereplő cicája. Mint olyan, szimbolikus szerepet tölt be a történetben, csakúgy mint az Ördög. Egyébként a mesélő szerintem nem volt egy túl nyílt karakter, de azt hiszem, ez a japán regények szereplőire többnyire elmondható. Mégis számomra túl közömbös maradt a történet során. A végén persze megkapjuk a megfelelő lezárást, bár bennem inkább csak a kérdések sokasodtak, talán ez is volt a kötet valódi célja. Egyébként ajánlani tudom mindenkinek, igazi kulturális csemege kicsit kiszakadni a nyugati, materialista világból.
Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája - 5/5
 |
| Művelt Nép, 2019. 256. oldal |
Nana úton van, de nem biztos benne, hová tart. A lényeg az, hogy imádott gazdája, Szatoru mellett terpeszkedhet az ezüstszínű furgon anyósülésén. Szatoru nagyon szeretne találkozni három régi, ifjúkori barátjával, Nana azonban nem tudja, miért, a férfi pedig nem akarja elmondani.
A ritka szelídséggel és humorral elmesélt történet, amely Japán változó évszakaiban játszódik, az élet váratlan fordulatainak csodáját és örömét mutatja be.
Arra tanít, hogy tudjuk, mikor adjunk, és mikor kapjunk.
Több mint egymillió olvasót indított már meg világszerte a kedvesség és igazság üzenete.
Egy csodálatos történet hűségről és barátságról.
Ezt a kötet szintén számtalanszor láttam már a Molyon, több tag is nagyon dicsérte. Első blikkre azt hittem, hasonló történet lesz, mint a Ha a macskák eltűnnének a világból, ami az alapkoncepciót nézve igaz, mégis teljesen más. A borítót tekintve itt se lehet panasz, ha jól tudom átvették a külföldit. Annyi furcsaság van, hogy egy más színű macska van a történetben, de azt meg is magyarázzák, miért alakult így. Szerkezetileg jól felosztott, a rövidsége ellenére, közepesen hosszú, címmel ellátott fejezetek váltják egymást. Műfajilag inkább a szórakoztató fikció felé tendál, ám a szöveg szépirodalmi igényességű. Részben hasonló témákat feszeget, mint az előzőekben már emlegetett kötet, az élet értelmét, az emberi kapcsolatok kuszaságát. A regény legnagyobb különlegességét az adja, hogy szinte az egész történetet egy macska szemszögéből követhetjük nyomon. Rögtön az elején megismerhetjük az ominózus egyedet, aki bevezet minket abba, miként is viszonyulnak a macskák a világhoz. Nagyrészt megértik az emberi beszédet, de ahogy majd látjuk, inkább az emberi érzelmekre hangolódnak rá igazán. Szerintem ezzel Hiro Arikawa egy nagyon sajátos hangulatot teremtett a regényben. Nem sokat kell várni, megtudjuk, hogy került a mostani gazdájához, Szatoruhoz, akivel egy hosszú utazásra indulnak. A szerző nem vágj rögtön az arcunkba a történet lényegét, azt látjuk, hogy egy férfi sorra látogatja az életében fontos szerepet játszott/játszó személyeket, és keresi azt, akire rá tudná bízni a macskáját. Ahogy haladunk előre a történetben, az egyes állomásokhoz kapcsolódóan fokozatosan megismerjük a főszereplő múltjának egy-egy szeletkéjét, és azt, hogy az adott személy milyen helyet foglalt el az aktuális életszituációjában. Szatoru lenyűgöző személyiség, de Arikawa nem áldozott kevesebbet a többi karakterére sem, különleges, ám mégis hétköznapi alakokat ismerhetünk meg. A magányban élő földművest, a panziót vezet házaspárt, az egyedül élő, nagyvárosi nőt. Ezek így nagyon sztereotip leírásoknak tűnnek, ám ez a kötet rávilágít arra, hogy az ilyen címkék mögött mennyire árnyalt személyiségek bújhatnak meg. Mindezt persze végignézhetjük a macska szemszögéből is, egészen vicces jelenetek adódnak abból, milyen, amikor a fajtársaival, vagy épp kutyákkal találkozik. Nagyon sajátos szituációk adódnak ebből az aspektusból. Na, de tovább nem is szaporítom a szót, szerintem ez egy lenyűgöző, szívszorító, ám egyben nagyon felemelő és elgondolkodtató írás. Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek.
Nos, ez a két kötet lett volna, amit az első Ítéletdöntögető Olvasási Maratonra olvastam. Leginkább arra döbbentem rá, hogy nagyon keveset olvasok az angolszász és európai irodalmon kívül egyebet, pedig érdemes más kontinensek, kultúrák írásai felé is kitekinteni. Ugyanitt várom a javaslatokat ezzel kapcsolatban!
A képek forrása: Moly.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése