Két hónapnyi kihagyás után ismét megjött a kedvem a bejegyzések írásához. Egyelőre azonban marad a heti olvasásélményeken alapuló olvasónaplóm, kifejezetten boldog leszek, ha ezt be fogom tartani. Kényszerből ugyanis nem szeretnék blogolni. A vizsgaidőszak utolsó hetét már elég lazán vettem, így készüljetek egy elég hosszú beszámolóra!
Június 13. - Hétfő
Végre van időm olvasni, már csak egy könnyebb vizsgám van hátra. A jegyzeteim begépelése mellett azért befejeztem Agatha Christie-től a Gyilkosság az Orient expressen-t. (A hétvégén posztoltam is róla az Instán.). Lehet kissé pongyolán fogalmaztam, hogy nem voltam elég "érett" Agatha Christie-hez, de valahol ez a lényeg. Kifejezetten untam korábban a könyveihez hasonlatos, klasszikus krimiket. Most azonban sikerült lenyűgöznie a szerzőnek. Továbbra sem azzal, hogy túl mozgalmas lenne a sztori, bár ez nézőpont kérdése, sokkal inkább az eset logikai csavarjai. Rendesen meg is vezetett, mert erre a megoldásra végképp nem gondoltam. Ráadásul Poirot személyében sem egy hétköznapi karaktert hozott össze a szerző. Biztosan olvasni fogok még tőle, igaz, hogy számomra a csattanó miatt ezek inkább egyszer olvasós történetek lesznek.
Június 14. - Kedd
Azt hittem, erre a napra nem lesz semmi érdemleges. Aztán a kávém mellett folytattam az Evelyn hét férje-t, és nem bírtam letenni, nagyon kíváncsi voltam a végére. Tipikusan az a könyv, amitől nem kell sokat várni, de beteljesíti a feladatát, szórakoztat. Nem kapott elő világmegváltó témákat, mégis képes volt lekötni. Tényleg az történt, amit a szerző az utószóban leírt: azt hittem, Evelyn hét férjéről fogok olvasni, de ez bőven nem fedi le az egész sztorit. A kerettörténet az, hogy az élemedett korú, már visszavonult színésznő, Evelyn Hugo meg akarja íratni az életrajzát egy újságíróval. Először kicsit furcsának tűnt, kire esett a választása, látszólag ok nélkül, de végül minden szálat elvarr a szerző. A történet nagyobb részét a készülő interjú adja, ahol Evelyn elmeséli az életét. A fejezetek a 7 férjre asszociálnak, mégis egy egészen más dolog az események vezérfonala. Itt megjegyezném, hogy tartalmaz LMBTQ-szálat a cselekmény, de szerintem egyáltalán nem ez a fontos. Evelyn karakterén bepillanthatunk a hollywoodi-hírességek világába, persze nem épp a munkafolyamatokba. Sokkal inkább a bulvár szintjén. Több helyen olvastam, hogy mennyire ellenszenves volt Evelyn alakja, nekem pont az őszintesége jött be. Mentes a történet mindenféle képmutatástól, nem akar letolni a torkunkon egy tündérmesének beillő tökéletes életet. Bemutatja, hogy a sztár is csak ember, ugyanúgy hibák tömkelegét követi el, mint bárki más. Szóval, kikapcsolódásnak tökéletes volt a könyv. Nekem stílusra kicsit Jackie Collinsra hajaz, neki vannak hasonló könyvei.
Videókat és podcastokat egyáltalán nem néztem, hallgattam mostanában. De találtam egy érdekes cikket a 24.hu-n, amiben az volt a lényeg, hogy 10 ezer forintból hány könyvet tudnak venni a Könyvhéten, engem meglepett a szám, 2-3 darabra tippeltem volna. Legalábbis azok alapján, ami engem érdekelt a felhozatalból. Egyébként akadnak érdekes könyvek a cikk szerzőjének vásárlásai között.
Június 15. - Szerda
Megint azt hittem nem lesz, mit írnom. De ismét sikerült befejeznem egy megkezdett olvasmányt, Finy Petrától a Marlenkát. Nos, rég nem bosszantott fel ennyire könyv. De talán kezdem a pozitívumokkal, amiből nem lesz sok. Olvasmányos, gyorsan lehet vele haladni. Az biztos, hogy a szerzőnek egyedi stílusa van, ami érdekes hasonlatokban, metaforákban lát napvilágot. Habkönnyű olvasmány, ami akár előnyére is válhatna, de ebben az esetben inkább az ellenkező hatást váltotta ki nálam. Tipikusan az a történet, amihez fogjunk négy-öt, a köztudatban forgó témát, kapargassuk meg a felszínét, aztán dobjunk össze belőle valami fogyaszthatót, vastagon cukormázzal meghintve. Adott egy család, akinek mindegyik tagja valamilyen lelki problémával küzd. Nos, ennek az eredménye egy pszichológiai káosz, amiben a nárcisztikus személyiségzavar összekeveredik a transzgenerációs traumákkal, amihez még egyéb is társul, teljesen irreleváns módon. Megkaptam már, hogy nem vagyok pszichológus, meg nem értem az utalásokat. Nem is akarom, mert amikor huszadszorra is nárcisz így, úgy, amúgy volt, sok volt kissé. (Mielőtt megint megkapom a kioktatást, a freudi eredetet tudtam, a virághasonlatok meg nem érdekelnek.) Főleg úgy, hogy a szereplők felére nem is illett, akire ez rá volt húzva ez a személyiségzavar.
Örülök, hogy a kortárs irodalom a történelemhez nyúl, kaptunk néhány szörnyű leírást a nyilasok által elkövetett kínzásokról, megemlítette a szerző Kun Péter nevét is. Viszont annyira elvesztette a súlyát mindez a naivitással átszőtt, már-már alternatív világképben, hogy csak na. Pluszban, engem kiborított a spirituális vonal, hogy a mesélő, a nyilasok által megölt nagymama, mint a család védőszelleme funkcionál, de lehet ez csak annak köszönhető, hogy nálam ateistább, materialistább alkatot nehéz találni. Persze tele volt megható jelenetekkel, életre szóló szerelmekkel, ezzel sincs semmi gond, megvan a maga helye. Sőt, a kutyák, mint életre szóló barátok említése is figyelemreméltó. De könyörgöm, a tenyésztő alakját remélem viccnek kéne felfogni, mert a legócskább szaporító alakja sejlett fel inkább. Erről tépik a szájukat non-stop az állatvédő szervezetek, szóval egyáltalán nem közvetít jó üzenetet! A főbb szereplőkön kívül mindenki trampli, bunkó, tirpák, egyéb jelző nem jut eszembe, ami használva volt. A kövérség folytonos kiemelése se keltett bennem túl jó benyomást. Egyébiránt érzékeny lelkű mimóza mindenki, akiket nem lehet kritikával illetni. Egyszerűen egysíkú a karakterábrázolás. A neonáci Cipzár pálfordulása meg bőven a hihetetlen kategóriát súrolja, egy trauma elszenvedése meg hadd ne mentsen fel senki a bűncselekmények elkövetése alól! Nagyon sajnálom ezt a könyvet, sokkal többet vártam tőle!
Június 16. - Csütörtök
Igaz, hogy ünnepnap volt, és sokat olvastam, ennek ellenére az első nap volt a héten, hogy nem fejeztem be könyvet. 😀 Viszont olvastam egy jó írást a HVG oldalán Rahaf Mohammed A lázadó című kötetéről. Ugyan még nem olvastam, de régebb óta a képzeletbeli várólistám élén trónol a kötet. Már a cikkben elképesztő részleteket fednek fel a szaúd-arábiai lányok, nők helyzetéről. Azok, akik az ebben, és hasonló elnyomó kultúrában játszódó romantikus regényeken élnek, jó lenne, ha ezeket is kézbe vennék. Tendencia újabban a regényekben, hogy a szerelem mindenre megoldás és a férfiakat feloldozza az általuk elkövetett tettek alól. Nem akarok képmutató lenni, olvastam ilyen könyvet én is korábban, de nem tudom felfogni, hogy tudnak emberek olyannyira elrugaszkodni a valóságtól, ahogy néhány könyves csoportban látni.
Na, de evezzünk könnyedebb vizekre. Kikapcsolódásként folytattam a retro sorozatmaratont. A Pacific Blue után most A kiválasztott - Az amerikai látnok van terítéken. Kifejezetten tetszik, hogy nincs túlbonyolítva, kevés állandó szereplővel operál. A sztori nagyjából annyi, hogy a főszereplő minden nap megkapja a másnapi újságot egy macska közvetítésével. Így akadályoz meg haláleseteket, baleseteket, egyén tragédiákat. A sorozat nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik teljesen hihető, emberi történeteket vonultat fel. Azért akadnak összefüggések, kiváltképp az újság eredetét tekintve, de nem kell túlgondolni. Most vagyok a második évad elején, az előzőben annyiféle eset volt felsorakoztatva, hogy kíváncsi vagyok, mit tudnak ebből még kihozni.
Június 18. - Szombat
Csodás napra virradtunk: vége a vizsgaidőszaknak! Szóval jöhet a non-stop olvasás! Bele is lendültem már a héten, ahogy olvashattátok. Reggel nem bírtam ki, és befejeztem David Ebershoff-tól A dán lányt. Egészen különleges történet, amely az első, nemváltoztató műtéten átesett ember életét meséli el. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ilyesmivel már az 1930-as évek elején próbálkoztak. Lili, vagyis Einar a kötet elején egy elismert holland festő, aki a szintén festő feleségével, Greta-val él és alkot. Kettejük kapcsolatán keresztül próbálja bemutatni a szerző, hogy milyen is lehetett ezt abban a korszakban, egy házasságban megélni mindezt. Bevallom, ez a része azért bőven okoz bennem kétségeket, mert inkább egyéb pszichológiai betegségekre hajaz, amit Lili (Einar) gondolataiból bemutat Ebershoff. Ismerek és beszélgettem is már nemváltáson átesett személlyel, hát nem számolt be róla, hogy kettős személyisége lenne… Viszont azt értem, hogy így akarta hangsúlyozni az író azt a kettős érzületet, amit Lili Elbe-t jellemezhette. Az pedig különösen dicséretes, hogy nem dobálózott a szerző különféle pszichológiai fogalmakkal. De érdekes volt olvasni azt is, hogy a korabeli orvosok milyen diagnózisokat állítottak fel vele kapcsolatban. Lehet sokakat elriaszt a nyelvezet és a sok leírás, engem mégis "vitt magával" a szöveg. Kifejezetten szerettem a részletességét, mivel (sajnos) nem vagyok vizuális típusú olvasó. Azért bőven nem hibátlan regény, mert a kelleténél biztos, hogy jóval idealistább, romantikusabb felhangot kapott a sztori, a vége pedig lezáratlan, pedig tudjuk, hogy szerencsétlen Elbe egy sikertelen méhbeültetésbe halt bele. David Ebershoff meg is osztja az utószóban, hogy a történet alapja valós, minden más, a karakterek nagy része is kitalált. Lehet jobb lett volna, ha megmarad a fiktív neveknél is, ez így elég hamis képet fest. De ennek ellenére számomra megérte elolvasni, különleges alkotás.
Június 19. - Vasárnap
Pokoli nap volt a masszív 35 fokkal, így egész nap sorozatot bámultam. Kicsit beleuntam A kiválasztott-ba, de fogom folytatni. "Előrántottam" a kocsmai humorra alapozó magyar sorozatot, A mi kis falunk-at. Kissé erősíti a sztereotípiákat, de az ötödik évad tökéletesen bemutatja az MLM biznisz csodáit. Jókat röhögtem rajta...
Megtalálhattok a Facebookon, a blog oldalán és a csoportjában, a Libellum Kávézóban is, ahol minden könyvkedvelőt szívesen látok! De elérhető vagyok az Instagramon, és a Molyon szintén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése