Ismét itt vagyok a heti összefoglalóval. Most van kedvem olvasni, sőt, ennyi írást se érzek kényszernek. Sokkal több időm marad így a könyvekre, mintha hosszú bejegyzésekben egy-egy alkotásra koncentrálnék. De azért tervezek még más jellegű bejegyzést is a későbbiekben, mert a havi kívánságlistát és az egyéb tematikus összefoglalókat szerettétek. Na, de ne szaladjunk ennyire előre! Lássuk, miket fogyasztottam múlt héten!
Június 22. - Szerda
Kihasználom a szabadságot, bár eddig csak sorozatot bámultam. Ezekről (A mi kis falunk, A Grace klinika) sok újdonságot nem tudok írni, nemigen változott róluk a véleményem, így ugrok is a ma befejezett könyvemre.
A múlt heti Hetelőben írtam, hogy szeretném elolvasni Rahaf Mohammed A lázadó című kötetét. Nem túl hosszú, viszont annál fontosabb írás. Egy fiatal lány memoárja arról, miképp menekült el Szaúd-Arábiából, alig 18 évesen. Rögtön azzal kezdi, miképp mentette meg az életét a közösségi média, miután a szaúdi követség emberei feltartóztatták egy reptéren a szökése közben. Ezután merül csak el abban, milyen volt a gyerekkora, és milyen volt nőként a helyzete a saját országában. Több könyvet olvastam már a témába, de bőven szolgált ez a történet is újdonságokkal. A legmegdöbbentőbb talán az, a világsajtót is bejárt esemény, amikor lányok égtek halálra egy iskolában, mert fedetlen fővel nem engedték ki őket a hatóságok. De elég durva volt az is, hogy a szerző nővéréből egy leszedált "elmebajost" csináltak, csak ki ne derüljön, mit tett vele a saját apja. Ám lehetne még a hasonló eseteket sorolni… Egyébként sok érdekességet és tényt írt le Rahaf Mohammed Szaúd-Arábiáról, de nekem elég csapongó volt. Sem kronológiailag, sem témakörökre nincs felfűzve a kötet, mintha az író azt írta volna le, ami épp eszébe jutott. Ettől független minden tiszteletem a szerzőé, rendkívüli bátorság kellett ahhoz, amit véghez vitt. Érdemes elolvasni, sőt, simán tizenévesek kezébe nyomnám már csak a tájékozódás végett is.
Június 23. - Csütörtök
Ma könyvet nem fejeztem be. Csak a Könyves Magazin oldalán olvastam egy cikket, hogy Budapesten a Közmű várja 4 helyen is várja a kidobásra ítélt, megunt könyveket.
Június 24. - Péntek
Reggeli mellé néztem meg a Telex által készített dokumentumfilmet (Magyarország, a kutyagyártó nagyhatalom) a kutyák esztelen szaporításáról. Teljesen lefagytam, hogy ebben még rendőrök is részt vesznek, az állatorvosokról nem is beszélve. Jó lenne, ha az emberek tudatáig eljutna végre, miért fontos, hogy hivatalos helyről, tenyésztőtől vegyenek kutyát, vagy menhelyről fogadjanak örökbe. Az ivartalanításba meg bele se megyek. Az állattartási kultúra tekintetében bőven a Balkánhoz tartozik Magyarország. Persze családon belül is volt/van kéz alól vett kutya, nem szeretem az álszenteskedést. Mostani fejjel azonban biztos, hogy nem lenne!
Sikerült a nap folyamán befejeznem Lomb Kató Így tanulok nyelveket című kötetét. A szerzőről tudni kell, hogy 16 nyelvet használt folyamatosan. Elméletileg különböző szinten, de teljesen mindegy, ez így is, úgy is lenyűgöző teljesítmény. Mivel én hadilábon állok a nyelvtanulással, ezért kíváncsi voltam, mégis hogyan lehet elsajátítani ennyi nyelvet. Nyilván nem valami csodás receptre vágytam, amitől hipp-hopp megtanulok egy nyelvet, de ennél azért többre. A könyv nagy része csak elméleti eszmefuttatás, és a végre felé jön pár oldalban a lényeg, hogy is néz ki a gyakorlatban a dolog. Igazából ez sem tartalmazott semmi újdonságot, hogy olvassunk már a kezdetektől, hallgassunk rádiót, és persze tanuljuk a nyelvtant a nyelvkönyvekből. Ami viszont nagy pozitívum volt, hogy a szerző egyáltalán nincs elszállva magától, kijelenti, hogy nyelvzsenik nem léteznek. Kifejezetten lelkesítő volt olvasni, meghozza az ember kedvét, hogy ugorjon neki a feladatnak!
Június 26. - Vasárnap
Nos, befejeztem Moskát Anita új kötetét, A hazugság téziseit. (Rögtön utána írtam is egy bejegyzést róla Instára is.). Röviden és tömören zseniális alkotás, újra meghozta a kedvemet a fantasy műfajhoz. Több rövidebb novellából és egy kisregényből épül fel a könyv. Mint ahogy a címe is mutatja, valamilyen formában mindegyik kapcsolódik a hazugsághoz. De egyáltalán nincs átfedés a történetek között, egyedi és megismételhetetlen mindegyik. Nem szeretném mindet elemezni, de kettőt mégis kiemelnék. A mesterhazugság rögtön az elején letaglózott. Maga a világfelépítés, a működésének dinamikája egyaránt lenyűgöző . Ebbe annyira bele is feledkeztem, hogy a végén történő csavar, mondhatjuk úgy, pofán vágott. A Fekete monitor pedig visszavitt a tinikorom elejére, akkor szórakoztattam magam a lapozgatós fantasy történetekkel. Egészen felrázott a “monoton” olvasás közben ez a kis játék. Tuti, hogy végig fogom próbálni az összes lehetséges végkimenetelt. Na, de tényleg ismételni tudom a Instagram bejegyzésemben írtakat is, “irigylem” a szerző fantáziáját és technikai tudását egyaránt. Mindkettő elképesztő!
Ma belefért két videó is az időmbe. Megnéztem a Szederbor vlogcsatornán Avilda videóját arról, hogy mennyire frusztráló tud lenni a “mennyit olvassunk?!” kérdés. Mondjuk én a mennyiségen nem stresszelek. (Sőt, röhejesnek tartom, amikor egyesek évi 800 könnyvel vagdalkoznak az állítólagos munka és egyetemi tanulmányok mellett.) Sokkal inkább a kihívásokkal és könyvklubos olvasmányokkal tudtam elúszni, így a nagy részüket már hanyagolom. Azt olvasom, amihez épp kedvem van, az a legjobb! A másik, amire nagyon kíváncsi voltam, a Lássa neurológus! vlogcsatronán, Markó Gábor éménybeszámolója az éves neurológiai konferenciáról. Szerintem nagyon érdekes dolgokat mond el, főleg a laikusok számára, mint jómagam is!
Nos, ennyi fért bele a múlt hetembe. Ti mit olvastatok, illetve néztetek a közelmúltban? Ha van kedvetek, osszátok meg velem!
Megtalálhattok a Facebookon, a blog oldalán és a csoportjában, a Libellum Kávézóban is, ahol minden könyvkedvelőt szívesen látok! De elérhető vagyok az Instagramon, és a Molyon szintén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése