Nagyon jól alakult ez a hét nap, főleg olvasás szempontjából, sikerült négy könyvet is befejeznem. (Kihasználom rendesen az utolsó szabad heteimet, mert nyakamon az őszi félév.) Ezen a héten nem nagyon olvastam cikkeket, inkább podcasteket hallgattam. Szóval, a könyvajánlók mellett ezeket találhatjátok az aktuális hetelőben! Jó böngészést!
Augusztus 8. - Hétfő
Nos, erre a napra egy podcast epizód jutott, mégpedig a Buksó Nyáry Krisztiánnal. Ezúttal Krékó Péterrel és Falyuna Nórával beszélgetett a közösen szerkesztett, Sarlatánok kora című kötetükről. Ebben az áltudományok kérdéskörét járja körbe 17 szerző, és maga az adás is erről szólt. Szerintem sem lehet a témát elégszer hangsúlyozni, mert elég fontos kérdéskörökben enyhén fogalmazva gond van. Legfőbb példa persze a pandémia és az oltások. Elképesztő, hogy az emberek nem hisznek a tudósoknak, csak a nevenincs oldalaknak, ahol elképesztően ostoba összeesküvés elméletek terjednek! A magyar kommentszekció meg alapvetően lehangoló, ebben a témában meg inkább hagyjuk is! Az biztos, hogy el szeretném olvasni a könyvet!
Augusztus 9. - Kedd
Ma befejeztem Garri Kaszparov Közeleg a tél című ismeretterjesztő kötetét. Kezdetben nem tudtam honnan ismerős a szerző neve, aztán rájöttem, hogy a világhírű orosz sakkozót takarja, akiből emberi jogi aktivista lett. 2015-ben jelent meg az írása Magyarországon Putyin-féle Oroszországról, de nem is lehetne aktuálisabb. Lépésről lépésre bemutatja, miként zilálta szét Putyin az amúgy is ingatag lábakon álló demokratikus törekvéseket, és miként teremtett egy diktatórikus államberendezkedést. Elképesztő, hogy a nyugati hatalmak mennyi minden felett szemet hunytak az elmúlt években, legyen az Grúzia lerohanása, vagy a Krím bekebelezése. Kaszparov már ekkoriban olyan szankciók bevezetését sürgette, mint amiket mostanság nyomon követhetünk. Nem mondanám, hogy egyszerű olvasmány volt, mert lényegében 30 évnyi tömör orosz- és geopolitika. De egyáltalán nem bánom, hogy a horgomra akadt, mert jó pár összefüggésre rávilágított. Lazán a kezébe adnám azoknak, akik Oroszországot éltetik! Félreértés ne essék, a szerző a Nyugatot se favorizálja, kitér az itteni botrányokra is, de közben rávilágít a különbségekre, avagy miért nem lehet összehasonlítani a kettőt! Egyébként tanulságos olvasmány volt abból a szempontból is, hogy Magyarország a Kaszparov által leírt politikai folyamatok elején áll, és ezen ismeretek tükrében garantáltan nem lesz jó vége! Leginkább a politológia iránt érdeklődőknek ajánlom!
Ma meghallgattam a Hihetetlen történelem podcast legújabb részét, amelyben a kőszegi katonaiskola történetét elevenítették fel, különös tekintettel a II. világháború idejére, amikor a növendékek kvázi hadifogságba estek. Ehhez ráadásul a készítők találtak olyan interjúalanyt Somogyváry Géza személyében, aki mindezt átélte. Szerintem nagyon színvonalasan oldották meg ezt az egészet, a tényszerű adatok a beszélgetés közé voltak beszúrva. Biztos, hogy követni fogom a csatornát ezután is!
Augusztus 10. - Szerda
Sikerült ma is befejeznem egy könyvet, mégpedig Sarah Rees Brennan-tól a Boszorkányszezon-t, ami a Sabrina hátborzongató kalandjai könyvsorozat első része. Anno én is néztem a Sabrina, a tiniboszorkányt, ami szerintem egész könnyed, vicces sorozatnak volt mondható, így nem is volt kérdés, hogy bele fogok nézni a Netflixes adaptációba, ami ennek egy jóval sötétebb változatát ígérte. (Tudom, hogy eleve képregényen alapszik az egész, de ebbe nem mennék már bele). Egyébként nyilván ennek sem én voltam a célközönsége, mégis élveztem. Nos, a könyv ez alapján a széria alapján íródott, aki nekem mindig is furcsa volt, mert könyv alapján filmet készíteni elmegy, de film alapján könyvet, ez utóbbit nehéz úgy megugrani, hogy jól sikerüljön. Sajnos, ennek a könyvnek sem igazán sikerült, mintha a filmsorozat kivonatolt változata lenne, nincsen benne semmi eredeti, pedig az egyes szám, első személyű elbeszélés rejt magában lehetőségeket. Elvileg young adult kategória, de még annak is kevésnek érzem. Egy-két mesében is durvább dolgok vannak. Ettől függetlenül jó élmény volt olvasni, nagyon egyszerű a nyelvezete, nem túl hosszúak a fejezetek. Talán azoknak a fiatalabb olvasóknak ajánlanám, akiknek bejönnek a sötétebb fantasy elemekkel átszőtt lányregények.
Augusztus 11. - Csütörtök
Ma meghallgattam a Bookline Zöld podcast könyvajánlóját Kim Stanley Robbinson könyvéről. A Jövő Minisztériuma ezzel rögtön a kívánságlistámon landolt. Érdemes a beszélgetést is meghallgatni, rendkívül elgondolkodtató dolgok kerülnek napvilágra a könyv kapcsán a magyar klímahelyzetről is.
Augusztus 12. - Péntek
Ma sikerült befejeznem Liane Moriarty-tól A hipnotizőr szerelme-t. Amúgy pont a napokban került ki róla Instára is egy írás. Javarészt itt is ugyanazokat a dolgokat tudom említeni, mint korábban ott. Azt hittem egy történelmi korszakban játszódó regényt fogok majd a kezembe, de nagyon nem találtam el a dolgot. A történet Ausztráliában játszódik, egészen hétköznapi keretek között, a cím lényegében el is árulja a kötet tartalmát. Amúgy több érdekes témát is felvet. Rögtön az egyik a főszereplő, Ellen hivatása, a hipnoterápia. Elég szkeptikus vagyok a hipnózissal kapcsolatban, de sok érdekes információt megtudhatunk erről, így már nem is tűnt annyira idegennek a dolog. Azonban sokkal inkább a magánéleti vonalra koncentrál Liane Moriarty. Megismerjük Ellen diszfunkcionális családját, a barátait, a korábbi szerelmeit. Ráadásul új férfi, Patrick lép az életébe, aki tökéletesnek tűnik. Persze a látszat néha, na persze, inkább általában csal, a férfival ugyanis egy csomagban jár az volt barátnője is, aki mindenhova követi. A szerző nagyon érdekesen oldotta meg ezeket a részeket, ugyanis míg Ellen részei egyes szám, harmadik személyben íródtak, addig Saskia, az exbarátnő fejezetei egyes szám, első személyben. Gondolom, így akarta közelebb hozni az olvasóhoz egy zaklató lelkivilágát, szinte megpróbálta szimpatikussá tenni. Hát, a szerző nem igazán értette ennek a lélektanát... Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy ez egy thriller lesz, vagy egy plusz dologgal megspékelt romantikus történet. Moriarty kiválóan fűzte egymás után úgy az eseményeket, hogy ezt ne is lehessen könnyen kitalálni. A végére egyre jobban sűrűsödnek az események, egyáltalán nem ilyen végkifejletet vártam, nem túl életszerű, de kikapcsolódásnak tökéletes olvasmány, még ha kissé el is lett nyújtva.
Augusztus 14. - Vasárnap
Ma is sikerült egy könyvet befejezni, mégpedig Sheila Hocken-től az Emma meg én-t. Már írtam az Instagramon is, hogy a kutyás történetek engem (szinte) mindig megvesznek kilóra, ez most sem volt másképp. Ráadásul ez valós történet, ugyanis a szerző meséli el, miként élte meg a vakságát, és mennyit segített az, amikor vakvezető kutyát kapott. Egyébként valóban lenyűgöző, mennyire okosak ezek az állatok, de szerintem itt kissé el van túlozva a dolog. A kötet inkább a szerző személyes érzelmeire fókuszál, nem az ismeretterjesztésre, de azért kapunk némi információt a kutyák és gazdáik kiképzéséről is. Többnyire inkább vicces szituációkkal találkozunk, mint szomorúakkal. Nagyon egyszerűen fogalmazott szöveg, gyorsan lehet vele haladni. Kedves, szívmelengető történet volt!
Ugyancsak a hétvégén, még takarítás közben kezdtem el hallgatni a Könyves Magazin legújabb podcast sorozatát. A hangosnovellák után most elfeledett női költőinkről, íróinkról hoztak néhány epizódot.
Nos, ennyi fért bele a múlt hetembe! Remélem, találtatok az ajánlóban olyan, mi érdekel titeket! Ugyanitt továbbra is várom az ajánlóitokat, legyen az akár könyv, podcast, YouTube videó, vagy bármilyen cikk.
Megtalálhattok a Facebookon, a blog oldalán és a csoportjában, a Libellum Kávézóban is, ahol minden könyvkedvelőt szívesen látok! De elérhető vagyok az Instagramon, és a Molyon szintén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése