Dan Simmons regényével kapcsolatban azt a kritikát fogalmazták meg, hogy szolgaian másolta egy másik író világhírű művét. Tekintve, hogy az adott szerző ajánlása szerepel a borítón, én ezt kétkedve fogadtam, és milyen jól tettem! Véleményem szerint a Dermesztő nyár is bőven "megér egy misét".
 |
| Alexandra, 2020. 720. oldal |
1960 nyarán az illinois-i Elm Haven kisvárosában öt tizenkét éves fiú olyan szoros köteléket kovácsol, melyet az élet semmilyen fordulata nem képes szétszakítani. Bringázás a napnyugtában, titkos búvóhelyek az erdőben, egy idilli gyermekkor ártatlan titkai – másból sem áll az életük. Csakhogy a napfényben fürdő kukoricatáblák között olyan események történnek, melyek minden létező módon próbára teszik egymás iránti hűségüket. Amikor az éjszaka közepén megkondul egy rég elfeledett harang, a városlakók tudják, hogy vége a gondtalan időknek. A fenyegető erődként föléjük tornyosuló Régi Központi Iskola szívében, melyet beleng a koporsók mahagóniillata, láthatatlan gonosz támad új életre. Különös és rémisztő események dúlják fel a mindennapokat, terjesztik el a rettegést az egykor oly békés közösségben. Mike, Duane, Dale, Harlen és Kevin ki akarják söpörni a városból ezt az ősi rettenetet, ezért véres háborút indítanak a titokzatos erő ellen, mely az egész éjszakát uralja.
A kötet egyik ismerősöm révén került hozzám, aki eladásra szánta, de azt hiszem, maradok én a vevő. Főleg, hogy ez a kötet nem lett az Alexandra Kiadó legjobb minőségű kiadványa, ugyanis néhány olvasás után megtört a gerince. Bevallom, nekem a borító se igazán nyerte el a tetszésemet. Mintha egy filmes borító lenne keresztezve egy egészen más elképzeléssel, de nem igazán jött össze. Műfajilag egyértelműen a horrorba sorolnám. Olvastam már ennél hajmeresztőbb regényeket, de itt is akad egy-egy ijesztőbb, véresebb jelenet. Már itt leszögezném, ugyan sokan hasonlítják a regényt Stephen King egyik legjobb regényéhez, az Az-hoz, szerintem nem feltétlenül van így. Vannak ugyan hasonlóságok, talán inspirálta is a szerzőt a Mester ezen műve, de csak nagyon nagy vonalakban lehet ráhúzni, hogy na ez bizony utánzat. Legalábbis én jócskán véltem különbségeket felfedezni. Sok mindent megindokol a Simmons által a regény elejére betett írói jegyzet. Amit azonban a kötet elolvasása után fussatok át, mert egyébként akkora spoilert tartalmaz, mint a ház! Nem tudom, a külföldi kiadásban is a kötet elejére került-e ez, de azért figyelmeztethetnék az olvasót, hogy benne van a sztori egyik lényeges momentuma.
A történet több szemszögből, de végig egyes szám, harmadik személyben íródott. Egy amerikai kisvárosban járunk a ‘60-as években, amikor még minden szomszéd ismerte egymást, és a gyerekek estig elő sem kerültek a nyári szünet folyamán. Egyébként a szerző már ‘90-es évek elején, amikor a regény íródott a gyerekek ezen szabadságát siratta akkor mit szólna hozzá most?! Na, de visszatérve a könyvhöz, elég hosszú bevezetőt kapott. Teljes mértékben átjön a kisvárosi miliő, megismerjük a karaktereket, akik 11-12 év körüli gyerekek. Épp kezdődik a nyári szünet, és az utolsó napokat töltik a Régi Központi Iskola épületében, amit készülnek végleg bezárni. Már az elején történik valami az egyik diákkal, olvasóként tudjuk, hogy valami nem stimmel, de a Bringás Járőrök csapata egyelőre beleveti magát a nagybetűs nyárba. Fokozatosan kapunk információkat a mindennapjaikról és a családi hátterükről, több fontos téma is fókuszba kerül, mint a szegénység, alkoholizmus, kirekesztés, és még sorolhatnám. Egyik sem elhanyagolható kérdéskör, kifejezetten örülök neki, ha a különféle szórakoztató zsánerekben is rávilágítanak ezekre.
Elsőre a legszembetűnőbb tényleg az volt, hogy a gyerekek mekkora önállóságot kaptak. Nos, valóban, sokszor rólunk se tudták, merre járunk fél nap a szünetekben, most meg iskolába se mennek egyedül tizenévesen, de ez megint egy másik könyvön kívüli téma, azt hiszem. A Bringás Járőrök csapata úgymond tipikus karakterekből áll, ám ezt nem tudom felróni a szerzőnek, ugyanis számos más regény is él ezekkel a sztereotip alakokkal. Duane McBridge, a zseni könyvmoly volt egyértelműen a kedvencem. Érdekesen keveredtek benne a gyermeki és egy leendő tudós tulajdonságai. Mike O'Rourke egyértelműen a csapat problémamegoldó tagja, és egyértelműen egyfajta vezető szerepet is magára vállal. De vannak még többen is: Dale és az öccse, Lawrence, de még sorolhatnám, hányan bukkannak fel a regény lapjain.
Maga a cselekmény a kötet felétől indul be leginkább. Egyre sűrűbben történnek különös dolgok, ahogy haladunk előre ezek egyre véresebbé is válnak. Elég általános horrorelemekhez nyúl a szerző, mint a sétáló halottak, nem e világi lények. Többször azt hittem, nem tud újat mutatni Simmons, de tévedtem. A Bringás Járőrök csapata ugyanis elkezd nyomozni, mi állhat az események hátterében, Egészen különleges ötlet volt egy amerikai kisváros összefüggésbe hozni a középkori Itáliával, kiváltképp a Borgiákkal, jócskán ráerősítve persze a velük kapcsolatos legendákra. Szerencsére azonban nem vitte túlzásba a téma használatát a szerző, mégis alkalmas arra, hogy felcsigázza az olvasót egy kis történelmi miszticizmus iránt. Maga a végkifejlet kiszámítható volt és néhol elég érdekes kérdések merültek fel bennem az események kivitelezhetősége iránt. Viszont az utolsó 100 oldalon annyira beindult a cselekmény, hogy mindezt sikerült elengednem és kifejezetten izgalmasnak találtam.
Összességében nekem bejött a regény, teljesített az a feladatát, amit egy könnyedebb horrortól elvárok. A sok-sok sztereotip elem ellenére is sikerült a szerzőnek egyediséget csempészni a történetbe. Néhol túl voltak nyújtva az átvezető részek, de én kifejezetten élveztem ezt a lelassult kisvárosi miliőt. A feszültségkeltés azonban ettől függetlenül remekül sikerült, nem egyszerre zúdította nyakunkba az összes förtelmet. Mondjuk nekem elég magas az ingerküszöböm a műfaj tekintetében, így nagy meglepetések nem értek a történet során. Általában nem vagyok oda azokért a könyvekért, ahol kiskamaszok egy csoportja menti meg a világot., de kifejezetten megkedveltem a szereplőket. Ajánlani tudom bárkinek, aki olvassa a zsánert, kikapcsolódásnak tökéletes, nem kell túlgondolni!
5/4
↳ Itt pedig megtaláljátok, miket olvastam még a műfajban!
Megtalálhattok a Facebookon, a blog oldalán és a csoportjában, a Libellum Kávézóban is, ahol minden könyvkedvelőt szívesen látok! De elérhető vagyok az Instagramon, és a Molyon szintén. Nemrég indult két kihívásom, az "Olvass plusz 1 órát!" és a "Fogadj örökbe egy írót!", és belevágtam a valószínűleg több évig elhúzódó Plakátprojektbe, ha van kedvetek, csatlakozzatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése