Olvasni és olvasni hagyni! - avagy dióhéjban én és az olvasás (mit, mikor és mennyit)

Ha definiálnom kéne, mit jelent számomra az olvasás, nehéz helyzetben lennék, így nem is teszem. Az biztos, hogy ez az egyetlen olyan tevékenység, amit 25 éve szinte napi szinten önszántamból gyakorlok. Erre a bejegyzésre pont az vett rá, hogy egyre több helyen látom, az emberek már piedesztálra emelik magukat, mert így vagy úgy olvasnak. Félreértés  ne essék, az egyik legjobb hobbit választottuk, de ettől még pont az a szép, hogy mindenki máshogy űzi ezt a tevékenységet. Na, de lássuk, hogy olvasok én! 

Miért?

A legelső, ami eszembe jut, miért olvasok, az az, hogy szórakoztat. Általában a fiktív irodalmat részesítem előnyben, bár az utóbbi időben egyre több ismeretterjesztő kötet fordul meg a kezemben, ha érdekel az adott téma, szóval a látóköröm szélesítése is lehet egy ok. Mindemellett nekem az olvasás az egyetlen olyan tevékenység, az alváson kívül, amely során ki tudok kapcsolni, és nem túráztatom magam teljesen más dolgokon. De engem a negatív eseménye sem tántorítanak el a könyvektől, szóval ha épp nem tudok semmit tenni, előveszek egy jó könyvet és ez felér egy (ön)terápiával. Ezen kívül pedig a miértre a válasz egyszerűen az, hogy imádok olvasni. 

Mikor? 

Nos, mikor nem? Egyébként kénytelen voltam rájönni, hogy az utóbbi időben többet olvasok hétköznap, amikor úton vagyok. Mivel vonattal járok dolgozni, és át is kell szállnom, így a várakozás, tömegközlekedés tökéletes alkalmat nyújt erre. Ráadásul a munkahelyemen is kihasználom az ebédszünetet, úgyhogy ott is tudok haladni az aktuális olvasmányommal. Persze otthon is előkerül hétköznap azért, főleg hajnalban, ha gyorsan elkészülök, vagy lefekvés előtt. De ha van időm, akkor délután szintén kézbe veszem a könyvem. Erre ösztönzöm magam az “Olvass plusz egy órát!” kihívással, minden hónap második hetében. A hétvége már jobban szokott elsülni, akkor egészen biztosan nem marad el az olvasás. Az esetek többségében ébredés után és/vagy alvás előtt. Abszolút kedvenc helyem az olvasásra az ágy! De minderről egyszer majd bővebben!

Mennyit (és hogyan)?

Ez szokott még az ilyen eszmefuttatásoknál az egyik sarkalatos pont lenni. Valaki egyáltalán nem számolja, más csak éves szinten, valaki komplett listákat készít, különféle célkitűzésekkel karöltve. Nos, én mindegyiket próbáltam már, azóta is váltogatom szorgalmasan. Amíg nem költöztem Németországba, nem használtam se a Goodreadset, se a Molyt. Viszont ilyen-olyan füzetekbe, papírfecnikre mindig felírtam, miket olvastam, de fogalmam sincs, mennyi volt az annyi. Később aztán a Goodreads éves kihívásán kitűztem magam elé az évi 100 könyves célt, amit vagy elérek, vagy nem, nem dőlök a kardomba! És itt a lényeg, nem kell átesni a ló túloldalára. Egyáltalán nem veszi el az olvasás élvezetét, ha van bármilyen cél, csak nem szabad túl komolyan venni. (Ergo tök felesleges évi 600-700 olvasást felvinni a Molyra, mert azt a kutya se hiszi el…) Az előre gyártott listák sem ördögtől valók, akár saját magunknak állítjuk fel, akár közösen. Gondoljunk csak bele, akár egy könyvklub vagy olvasási maraton igazi közösségi élménnyé teszi ezt az alapvetően magányos tevékenységet! 
Persze ezen kívül még rengeteg, hasonló, parttalan “vitába”lehetne belemenni, mint az e-book kontra nyomtatott könyv, fiktív irodalom kontra ismeretterjesztő-tényirodalom, szépirodalom kontra szórakoztató irodalom, klasszikus kontra kortárs, valós vagy fiktív alapú történetek. Viszont pont ez a sokszínűség teszi olyan izgalmassá a könyvek világát! Szóval, olvasni és olvasni hagyni! 

Ti  hogy álltok az olvasáshoz? 

Megtalálhattok a Facebookon, a blog oldalán és a csoportjában, a Libellum Kávézóban is, ahol minden könyvkedvelőt szívesen látok! De elérhető vagyok az Instagramon, és a Molyon szintén. Nemrég indult két kihívásom, az "Olvass plusz 1 órát!" és a "Fogadj örökbe egy írót!", és belevágtam a valószínűleg több évig elhúzódó Plakátprojektbe, ha van kedvetek, csatlakozzatok!