Haylen Beck: Eltűntek

Mindig emlegetik, hogy a világ veszélyes hely, és vannak dolgok, amikre nem lehet felkészülni. Azt hiszem, Haylen Beck regénye ennek jegyében íródott.

Alexandra, 2017. 320. oldal

– Kérem, mondja meg, hol vannak a gyerekeim. Whiteside állta a tekintetét.

– Milyen gyerekekről beszél? – kérdezte.

Audra Kinney gyermekeivel a kocsiban szeli át az arizonai sivatagot. Meleg van, a klíma ontja magából a lehűtött levegőt, de még így is érezni a szélvédőből sugárzó forróságot. San Fransisco felé tartanak egy új élet reményében. Azt hiszik, maguk mögött hagyhatják a múltat, és vele együtt minden borzalmat, amit el kellett szenvedniük. De valami történik. Valami, ami sokkal szörnyűbb, mint bármi, amit korábban átéltek.

Feszültséggel teli, felkavaró történet, amely torkon ragad, és nem ereszt. Az Eltűntek rémületesen valóságos az első mondattól az utolsóig.

ASSOCIATED PRESS

A kötet teljes mértékben egy impulzusvásárlás eredménye volt. Számtalanszor megfogadtam, ha rossz kedvem van, nem nézegetek eladásra kínált könyveket, hát, nem jött össze. Spontán volt az olvasás is, épp ezt kaptam le a polcról az olvasatlan kötetek tömkelegéből. Minőségileg semmi bajom nem volt vele, jó a kötése, kényelmesen lehet olvasni, nem törik meg sem a gerinc, sem a borító. Ez utóbbi egyébként remekül illeszkedik a történethez, nagyon ötletes a szürke háttérből kitűnő rózsaszín nyuszi. Műfajilag számomra a krimi-thriller határvonalán egyensúlyoz. Noha túlnyomórészt a krimi elemeivel dolgozik, a lendületessége miatt ráhúzható a thriller címke is. Stílusra semmi különös, rendkívül egyszerűen fogalmaz, gyorsan lehet vele haladni.

Maga a történet és annak egyszerű, kiszámítható volta nekem a ‘90-es évek akciófilmjeit idézi. Rögtön a közepébe vág a dolgoknak, inkább menet közben utal vissza a szereplők múltjára és a történethez vezető ok-okozati összefüggésekre. Kezdetben azt gondoltam, micsoda képtelenség a cselekmény, ilyen nincs, de jobban belegondolva, ha nem is ilyen formában, nagyon is elképzelhetőnek tartom. Viszont azt elég nagy hibának gondolom, hogy a szerző semmilyen titokzatosságot nem vitt a dologba, az elejétől a végéig nyilvánvaló volt, merre fut ki a sztori. Adva van Audra, aki a gyerekeivel együtt elhagyja a férjét, és autóval indul neki, hogy az USA keleti partjáról a nyugatira jusson. Egy kihalófélben lévő kisváros határában azonban igazoltatják, elviszik a gyerekeit, őt magát pedig letartóztatják. Innen indul az ámokfutás, amit több szemszögből nyomon követhetünk. Egyrészt láthatjuk az anyát, milyen érzelmeket él át a kétségbeeséstől a haragig, másrészt a két seriffet, mi motiválta őket a gyerekrablásra. Egyáltalán nem kap fekete-fehér színezetet a történet, sok esetben feszegeti a erkölcsi határokat, meddig képes az ember elmenni. Több szempontból rámutat az USA igazságszolgáltatásának visszásságaira, kényes témákat feszeget, mint a betegbiztosítás, a rendőrség hatalmi visszaélései, a rasszizmus, az alacsonyabb társadalmi rétegbe tartozók semmibevétele, de ezt még hosszan lehetne sorolni. Érdekesek voltak a néha-néha beszúrt chatbeszélgetések, feláll a szőr az ember hátán, mik mehetnek a valóságban is a Sötét Weben. 

Visszatérve a cselekményhez Audra-nak senki sem hisz, inkább azt próbálják neki bemagyarázni, hogy ő tette el a gyerekeit láb alól. Izgalmas, bár valahol elég tipikus volt Danny karaktere, aki hasonló módon vesztette el a családját. Azt hiszem, a krimik kedvenc karaktere a jó útra tért, ám kétes múltú bűnöző. Audra segítségére siet, és együtt járnak utána, mi történt a nő gyermekeivel. A mondanivalója ellenére egy teljesen cselekményközpontú történetnek tartom, de ebből a szempontból sem szólt nagyot. Teljesen kiszámítható volt a befejezés, és jó néhány kérdést megválaszolatlanul hagyott. Valahogy ez a köztes megoldás egyke regényeknél nem jön be, lezárhatta volna a szerző ezt a bizonyos szálat is. 

Számomra ez egy lendületes, mégis teljesen kiszámítható történet volt. Elég sok klisét vonultatott fel, és nem igazán tudott újat mutatni. Fontos dolgokra hívja fel a figyelmet a karaktereken keresztül, mégsem tudott hatásos lenni. Azoknak ajánlom, akik egy könnyen fogyasztható, pörgős krimire vágynak, és/vagy szerették a ‘90-es évek tipikus akciófilmjeit.

5/3,5

Megtalálhattok a Facebookon, a blog oldalán és a csoportjában, a Libellum Kávézóban is, ahol minden könyvkedvelőt szívesen látok! De elérhető vagyok az Instagramon, és a Molyon szintén. Nemrég indult egy kihívásom a "Fogadj örökbe egy írót!" , és belevágtam a valószínűleg több évig elhúzódó Plakátprojektbe, ha van kedvetek, csatlakozzatok!