Kerry Fisher: Nem titok, amit ketten tudnak

Sokszor lenézik a szórakoztató irodalmat, hogy nem hordoz semmilyen értéket az élvezeti szerepén kívül. Nos, ezt Kerry Fisher regénye a maga hibáival együtt is cáfolja, ugyanis több, társadalmilag fontos témát boncolgat, és elmélyed a családi kötelékek bonyolultságában. 

Álomgyár, 2021. 478. oldal

„Briliáns ​szerző, csodás történet!” – Renita D'Silva bestsellerszerző

Senki nem tudja, mit tett, de mindenki érzi, hogy valami rossz történt…

Susie tisztában volt vele, hogy örökké bánni fogja a döntését, mégis megtette az elképzelhetetlent: örökbe adta a kisfiát, hogy hűtlenségét titokban tartsa családja előtt.

A terhességéről senki, a hosszú bevetésen lévő férje sem tudott, és a nő remélte, hogy ez így is marad.

A család megszenvedte Susie ballépését. Az egyik lányával, Louise-szal túl keményen, míg a másikkal, Grace-szel túl engedékenyen bánt.

Danny, a férj pedig hiába imádta az asszonyt, legbelül érezte, hogy valami nem stimmel a házasságukkal.

Amikor tragédia történik a családban, úgy tűnik, napvilágra kerül az igazság. A múlt súlyos titka a nővérek kapcsolatát is próbára teszi, hisz lehetetlen választás előtt állnak… Grace már tudja, hogy az anyjuk milyen terhet cipelt, de vajon megértheti tette okait?

Képes lesz a család szembenézni az igazsággal? El lehet felejteni a hazugságban telt éveket?

A USA Today bestsellerszerző, Kerry Fisher gyönyörű és letaglózó regénye a társadalmi szerepekről, a családi kapcsolatokról és az egymásba vetett bizalomról sok olvasó szívéhez ér majd el.

Bevallom, az Álomgyár Kiadó könyveihez szkeptikusan állok, pedig többször ért már kellemes csalódás  a kiadványaikat illetően. Minőségileg nincs bajom a kötettel, jó a kötése, kényelmes olvasni. A borítóterv, mint az esetek többségében, kifogástalan. Viszont a cím fordításánál szemet szúrt, hogy lesz a The secret child-ból Nem titok, amit ketten tudnak?! Értem én a fordítói szabadságot, de enyhén szólva esetlennek hat. A fülszöveg sok mindent elárul, viszont a kötet cselekményének ismeretében nagyon más kiinduló szituációt vázolt fel, mint ami valójában történt. Részletezni nem fogom, mert elég fontosak az ok-okozati összefüggések a történetben, és korántsem olyan egyszerűek a dolgok, mint aminek látszanak. Ennél fogva nem is tudom annyira konkrétan besorolni műfajilag. Talán a családregény fogalmát meríti ki, némi romantikus töltettel. 

Nagyon tetszett és egyben meg is lepett a kötet felépítése. Két nagyobb részre oszlik, és mintegy 50 évet ölel fel a család életéből, először az anya Susie, majd a lánya, Grace kap szót. Az egyes szám, első személyű írásmód közelebb hozza hozzánk a szereplőket. A ‘60-as évek Amerikájában indul a történet. A húszas évei elején járó Susie már férjnél van, és egy kétéves kislány, Louise édesanyja. Danny, a család feje hajón teljesít szolgálatot, talán évente egyszer, ha találkoznak. Susie szereti a férjét, viszont nagyon egyedül érzik magát, ráadásul korlátozva. Ezért kihasználva azt, hogy az anyja vigyáz Loiuse-ra, beleveti magát az éjszakai életbe, és alkalmanként egy együttesben énekel. Lehetőség adódik akár egy lemezfelvételre is... Szerintem már a kezdés érdekes kérdéseket vet fel a nők (akkori) társadalmi helyzetével és szerepvállalásával kapcsolatban. Persze egyáltalán nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy várnánk. Egy "félresikerült" este után Susie teherbe esik. Nekem első pillanatban leesett, mi történt, ugye itt jön be az, hogy mit jelent a NEM bizonyos helyzetekben. A kirakós darabjai csak a regény végén kerülnek teljesen a helyükre. Nos, a ‘60-as években nem igazán volt elfogadott, ha valaki félrelépett és az így született gyermekét nevelte, mintha mi sem történt volna. Érezhető volt már a nagy társadalmi változások előszele, de ez sosem a hétköznapi emberek életébe gyűrűzött be elsőként. Susie arra az elhatározásra jut, hogy bevonul a “megesett” lányok közé és örökbe adja a gyermekét. Kerry Fisher tökéletesen bemutatja, mi zajlik ilyenkor egy nő lelkében, főleg, hogy ezt a titkot nem oszthatja meg senkivel. Évtizedeken át követhetjük a család életét, mindez a tudtukon kívül hatással van rájuk, főleg Susie és a lányai közti kapcsolatot tekintve. Ez a rész inkább lélektanilag volt érdekes, kisebb fordulat akkor következik be, amikor Susie találkozik Janettel, aki szintén ott volt a zárdában, ahol örökbe adta a gyermekét. A könyv első felét sikerült elhúzni a szerzőnek. Értem, hogy a lelki gyötrelmeket akarta bemutatni - amint már írtam, ezt sikerült is -, de egy kicsit sok volt. 

Kellemes fordulatként hatott a nézőpontváltás, amikor Susie fiatalabb lánya, Grace meséli tovább a történetet. Érdekes volt más szemszögből látni, milyen anya volt Susie a történtek hatására. Szélsőségesen máshogy neveli a lányait, Louise-val túl szigorú, Grace-val teljesen megengedő. Ráadásul ahogy lenni, szokott, megismétlődik a családi minta. Grace nagyon fiatalon anya lesz, viszont ő megtartja a gyermekét. Akkor pörögnek fel az események, amikor bizonyos körülmények hatására fény derül a titokra, és a család tagjai kénytelenek lesznek szembesülni a múlttal. Kerry Fisher itt is nagyon jól vitte a lélektani vonalat. 

Végezetül annyit, hogy nekem a maga hibáival együtt is bejött a történet. Voltaképpen kerestem a miértjét, és arra jutottam, hogy azért, mert teljesen hihető. Nem mutat semmi újat a cselekmény szempontjából, viszont a karakterek kidolgozottak, “valóságosak”. Ráadásul több fontos társadalmi kérdést, sztereotípiát feszeget, amit én fontosnak tartok a szórakoztató regények esetén is. Talán a végkifejletet tekintve túl szép, hogy igaz legyen, de mégis csak egy fiktív sztoriról van szó. Leginkább a családregények kedvelőinek tudom ajánlani a könyvet! 

5/4

Megtalálhattok a Facebookon, a blog oldalán és a csoportjában, a Libellum Kávézóban is, ahol minden könyvkedvelőt szívesen látok! De elérhető vagyok az Instagramon, és a Molyon szintén. Nemrég indult egy kihívásom a "Fogadj örökbe egy írót!" , és belevágtam a valószínűleg több évig elhúzódó Plakátprojektbe, ha van kedvetek, csatlakozzatok!