Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig

Azt mondják, amit az év első napján csinálsz, az meghatározza az egész évedet. Nos, csak remélni tudom, hogy így lesz, mert január 1.-én kezdtem el Pál Ferenc kötetét, amely már a  kezdet kezdetén tucatnyi felismerést hozott és a (lelki) fejlődés rögös útjára lökött. 

Kulcslyuk, 2012. 478. oldal

A ​szorongásaink, aggodalmaink, nehézségeink és gyöngeségeink rettenetesen megkeseríthetik az életünket. Hiába szeretnénk fejlődni, növekedni, a sebeink, a zavaraink akadályoznak minket és kapcsolatainkat, de a munkánkat is. Amikor akadozik az élet bennünk és körülöttünk, amikor azt gondoljuk magunkról, hogy velünk valami nincs rendben, éppen akkor van igazán szükségünk az önbecsülésre.

Az önbecsülés az emberi élet egyik alapértéke. Általa vagyunk jóban önmagunkkal, érezhetjük jól magunkat a bőrünkben, és lehetünk érdekes társaság magunk számára. Az önbecsülés tesz alkalmassá arra, hogy megfelelő társat találjunk magunknak, akivel kölcsönös meghitt kapcsolatban lehetünk. A megfelelő önbecsülés segít megvédeni magunkat, és nem engedi, hogy rosszul bánjanak velünk. Megalapozza a hiteles kommunikációt, és alkalmassá tesz az együttműködésre érzelmileg nehéz helyzetekben is.

Az önbecsülés segít, hogy ne vegyünk több terhet magunkra, mint amit az élet valóban nekünk szánt, de ami a miénk, azt képesek legyünk hordozni. Az önbecsülés révén tudjuk kihozni magunkból a legjobbat, és elviselni vereségeinket. Az önbecsülés által tisztelhetjük magunkat akkor is, ha gyöngének bizonyultunk. Szilárdságot biztosít, hogy ne akarjunk mindenkinek megfelelni, és megerősít, ha valaki nem fogad el minket. Az önbecsülés széppé teszi az életet, mert segít fölfedezni mások értékeit, és megbecsülni mindazt, amit kapunk.

Ráadásul az önbecsülés sok pénzt takarít meg nekünk, hiszen nem szorulunk rá arra, hogy tárgyakon keresztül, birtoklás révén bizonygassuk magunk előtt is, hogy érünk valamit. Az önbecsülés hozzájárul a boldogsághoz azáltal is, hogy mindig lesz egy barátunk, akire számíthatunk, aki együttérzéssel fordul felénk – mi magunk. Az önbecsülés sok szorongástól és aggodalomtól szabadít meg, gyógyítja a sebeinket, és lehetővé teszi, hogy egészségesen és önfeledten éljünk. Segít, hogy szembenézzünk a realitásokkal, még ha fájdalmas is.

Az önbecsülés föltárja, hogy a szívünk mélyén lakik bennünk valaki, aki sokkal több, mint amit valaha is reméltünk.

Sokáig nem olvastam más jellegű könyveket a fiktív irodalmon kívül, főleg abban az időszakban nem, amikor egyetemre jártam.  Az utóbbi időben azonban egyre többször nyúlok más, ebben az esetben például pszichológiai könyv után. Konkrétan azonban a Nincs időm olvasni kihívás januári pontja – Egy pszichológia témájú könyv – miatt választottam Pál Ferenc írását 2022. első olvasmányának. 

Bevallom, kezdetben szkeptikusan álltam a könyvhöz, ugyanis a szerzője egy felszentelt, katolikus pap, természetesen emellett  mentálhigiénés szakértő. Rólam pedig nem lehet elmondani, hogy a vallás, vagy akár a különféle spirituális nézetek „nagy barátja” lennék. Kíváncsi voltam, hogy mennyire kerül ellentétbe ez előbbi a tudománnyal.  Mielőtt azonban ebbe jobban belemerülnék, néhány gondolat a könyv külső jegyeivel kapcsolatban. Ahhoz képest, hogy nem egy vékony műről van szó, a Kulcslyuk Kiadó megoldotta, hogy kényelmes legyen olvasni, mind a kötés, mint a betűméret tekintetében. Viszont a papír minősége engem a fénymásolós verzióra emlékeztet, és a borítót is vehették volna egy hangyányit vastagabbra, de ez számomra elengedhető dolog. Maga a borítókép és a színek teljesen passzolnak egy ilyen jellegű kiadványhoz. Szerkezetileg rendkívül tagolt, így ha nem egyben szeretné valaki elolvasni a könyvet, akkor a részletes tartalomjegyzés segítségével könnyen az őt érdeklő témához lapozhat. Sőt, ha egy-egy dologban jobban el akar mélyedni, akkor a végén megtaláljuk az összes felhasznált irodalmat is. 

Visszautalva az előző bekezdésben megkezdett gondolatmenetemre, miszerint tartottam tőle, hogy a szerző hivatása rányomja a bélyegét a könyvre, és kissé sarkítva, de megpróbálja az istenhitét egy kis pszichológiai körítéssel letuszkolni a torkomon, teljesen alaptalan volt! Ugyan fel-felbukkan a spiritualitás, de mintegy kiegészítve Pál Ferenc mondandóját az általa hozott példákon keresztül. A stílusa egyáltalán nem szájbarágós, és a laikusok számára is tökéletesen érthető.  

A kötet címe jól behatárolja azt a két végpontot, amelyek között a szerző mozog. Úgy gondolom, a szorongás sokak életének velejárója, és kevesen vannak, akik tényleg eljutnak addig az állapotig, hogy reális önbecsülésük legyen. Sőt, nem is könnyű eljutni eddig! A szerző bemutatja a sebzettség- és teljességvezérelt élet közötti különbséget, szóval azt, hogy az évek során szerzett lelki sérüléseink mennyire befolyásolják az élethez való hozzáállásunkat, és az ebből fakadó tetteinket. De talán még jobban leírja ezt a helyzetet a hiánymotivált- és növekedésmotivált élet közötti különbségtétel, ami engem a „félig tele, félig üres pohár” szemléletre emlékeztet, persze ez így nagyon sarkítottan hangzik. Külön fejezetet szentel a gyermekkori élményeknek, tapasztalatoknak, és a szülők szerepének. Csak miután ezekkel az alapvetésekkel megismerkedtünk, ezután tér ki magára a személyiségfejlődésre, és az egészséges önbecsülés összetevőire. Sok helyen ismétli önmagát, amit először hibának véltem, de jobban belegondolva, kell a visszacsatolás egy-egy részénél, hogy jobban lássa a laikus olvasó is az egyes összefüggéseket. Néhol furának, anekdotikusnak tűntek a példatörténetek, ezek viszont feloldották a szakmai részek merevségét. Ez utóbbi tartalmával nem tisztem vitatkozni, hiszen nincs közöm ehhez a hivatáshoz. Annyi viszont biztos, engem rengeteg „aha-élmény” ért olvasás közben. Ráadásul motiváló erővel hatott, hogy rajtam kívül valószínűleg rengetegen járnak ennek a folyamatnak az elején, másképp miért is született volna meg ez a könyv. Konkrét módszereket viszont nem ajánl a megoldásra, azt hiszem, erre részben nekem is magamtól kell rájönnöm. 

Nos, így a végére nem is tudok mást írni, minthogy ajánlani tudom a könyvet mindenkinek, akit érdekel a pszichológia, különösen a szorongás és annak eredete. Számomra az utóbbi évek talán leghasznosabb könyve volt a témában!  

5/5

Megtalálhattok a Facebookon, a blog oldalán és a csoportjában, a Libellum Kávézóban is, ahol minden könyvkedvelőt szívesen látok! De elérhető vagyok az Instagramon, és a Molyon szintén. Nemrég indult két kihívásom a "Fogadj örökbe egy írót!" és a "Könyves" könyvek , de emellett belevágtam a valószínűleg több évig elhúzódó Plakátprojektbe, ha van kedvetek, csatlakozzatok!