Múltidéző Május Olvasási Maraton élménybeszámoló - 2021.

Mindig is szerettem a történelmi témával foglalkozó könyveket, legyenek azok ismeretterjesztő írások, vagy épp regények. Épp ezért csatlakoztam a Nalina által szervezett Múltidéző Május Olvasási Maratonhoz. Végül a tervezett 10 helyett csak 4 pontot teljesítettem, de nagyon érdekes olvasmányok kerültek a kezeim közé, most erről láthattok egy összeállítást. 

Robert Merle: Moncada - 5/4 (Világkörüli út - Egy könyv, ami nem Európában vagy az USA-ban játszódik)

Európa, 1978. 512. oldal

Robert Merle történelmi riportregényében a krónikás hűségével idézi fel 1953. július 26-át, a kubai forradalom első eseményét, a Moncada-laktanya legendás ostromát, amely ugyan kudarcba fulladt, mégis megingatta azt a rögeszmét, hogy a Batista-rezsim megdönthetetlen. Ez a nap a forradalom keserű keresztelője volt, tanúsága annak, hogy bár nagy emberek nélkül nincs történelem, a történelmet mégsem ők: a diktátorok, karizmatikus népvezérek, hanem az egyszerű emberek csinálják, élik-szenvedik meg. Szemtanúi lehetünk, amint egy csapat elszánt fiatal – tapasztalatlanságuknál csupán naiv hitük és elszántságuk nagyobb – megelégelve Batista diktatúráját, a jobb jövő reményében, a nemzeti méltóság programjáért fellázad a fennálló hatalom ellen. De ma már – hosszú évtizedek távolából – azt is megérthetjük, miért valóságosabb a hithű forradalmár, Che Guevara, mint a XX. század egyik önmagát túlélt mítosza…

A kötet már elég várakozott a polcomon, azt hiszem, még az egyik könyvmentő akció során került hozzám. Maga a kiadás elég masszív, több mint 40 év után semmi baja még a védőborítónak sem. Nagyon egyszerű és letisztult a borítókép, a kötet eseményeinek központi alakja, Fidel Castro látható rajta. Viszont nagyon érdekes kontrasztot alkot a kék háttér a pirossal szedett címmel. Egyébként nem ez az első találkozásom a szerzővel, korábban már több fikciós művet (Malevil, Védett férfiak, Mesterségem a halál, Két nap az élet) olvastam tőle, amelyek kivétel nélkül mind tetszettek. Ezúttal, mint ahogy az eddigiekből már feltételezhető volt, egy dokumentumregényt tarthattam a kezemben. A kötet, mint a fülszöveg is írja, Castro első nagyobb megmozdulását vette górcső alá. Mivel eredetileg az 1960-as évek közepén íródott, még teljesen abban a hiszemben tart bennünket, hogy Kubában Castro forradalma által felszámolták a diktatúrát. Nos, mi már tudjuk, hogy később az ő kormányzása alatt is rengeteg visszaélés történt, és akkor még elég diplomatikusan fogalmaztam. Utólag nem nevezném egy objektív, teljesen elfogulatlan műnek. Ettől függetlenül Robert Merle alapos kutatómunkát végzett, ugyanis nem csak a forradalom előszelének számító eseményekről számol be, hanem visszanyúl Kuba történelmének kezdetéhez, és vázlatosan azokról az előzményekről is számot ad, amelyek befolyást gyakorolhattak az események későbbi alakulására. Például: korábbi elnyomó rezsimek, híres forradalmárok. Amúgy kissé kaotikusra sikerült az írás, mivel az események időrendben történő mesélése, és Castro személye mellett részletesen kitért a Moncada erőd ostromában résztvevő egyéb személyek hátterére és cselekedeteire is. Eddig fogalmam sem volt, hogy néhány nő szintén segédkezett és közvetlenül részt vett a harcokban. Ez alapvetően egy vesztes csata leírása, sok résztvevőt egyszerűen kivégeztek, mégis valami sokkal nagyobbnak volt a kezdete, ami egészen addig tartott, hogy Fidel Castro kezébe került a hatalom. Többet nem is tudok mit írni. Nagyon informatív, egészen alapos betekintést ad  a Castro előtti Kuba történelmébe. Néhol sikerült azonban elveszni a részletekben, oda kell figyelni olvasás közben. A szerző kissé elfogultnak tűnt a forradalom irányába, ezen kívül azonban különleges élményt nyújtott. Elsősorban a történelem iránt rajongóknak, ajánlom, inkább ismeretterjesztő jellegű, mint regény, még ha a forma az utóbbihoz van is közelebb.  

Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona - 5/4,5 (Női sorsok - Egy könyv, aminek a középpontjában a nők állnak)

Móra, 1978. 274. oldal

„Én mint Rákóczi fejedelem árváinak anyja vontam meg magamat gyermekeimmel ezeknek várában, amelyet mint örökségüket köteles vagyok számukra megoltalmazni, ha megtámadtatik” – írja Zrínyi Ilona Caprara császári tábornoknak, amikor az Munkács feladására szólítja fel. Három évig, mint sziget a tengerben, áll Munkács, a magyar szabadság utolsó védvára, Thököly kurucainak végső menedéke. Az ostromról és a hősi helytállásról, Zrínyi Ilona életéről, szerelméről szól ez a távoli idők hangulatát élesztő történelmi regény. Szép, hősi élet regénye, mert az írónő végigkíséri Zrínyi Ilona életét első házasságától egészen haláláig, amely messzi Törökországban, száműzetésben érte utol, második férje, Thököly Imre oldalán. Dénes Zsófia népszerű ifjúsági művének ez a hatodik kiadása.

Ez már a harmadik életrajzi regény Zrínyi Ilona életéről, amit az utóbbi években olvasok. A Sasnak körme között (Passuth László) leginkább a személyéhez kapcsolódó történelmi eseményekre koncentrált, a Sasok közt a galamb (Bányai D. Ilona) pedig talán inkább a magánéletére. Valahol a kettő közé tudnám helyezni Dénes Zsófia könyvét, amely ugyan nem lett túl bő lére eresztve, mégis mindig rátapint a lényeges dolgokra. Persze itt se tekint el Zrínyi Ilona személyétől, mégis ennél érzem leginkább azt, hogy sikerült az eseményekkel tökéletesen kontextusba állítani az ő rendkívüli személyiségét. Itt is egészen Ilona gyermekkoráig nyúl vissza a szerző, mégsem szentel neki túl nagy hangsúlyt. Ezt az életszakaszt leginkább arra használta, hogy bemutassa, miként vált ennyire művelt és sokoldalú sratégává Ilona. Mint tudjuk, Zrínyi Miklós unokahúgaként, Zrínyi Péter és Frangepán Katalin lányaként nem egy egyszerű nemes kisasszonyról volt szó. Több nyelven beszélt, kitűnően lovagolt, sőt, még vívni is tanították. Már fiatalon tisztában volt vele, hogy az ő házasságkötése a család érdekeit fogja szolgálni. A Zrínyiek egyensúlyozni próbáltak az osztrákok és a törökök között. Ilonát I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemhez adják hozzá. Nem egyszerű a sorsa, a férjét nem szereti, eleinte nem is kedveli. Ráadásul az anyósa kezdetektől fogva ellenezte a házasságot, mindenhol keresztbe akart tenni neki. Néhány évvel a házasságkötés után megkapják a hírt, Zrínyi Pétert kivégezték, a család pályafutásának itt vége. Ilona ekkor megesküszik, hogy soha nem hódol be a császárnak. Rengeteg tragédia érte, mégis mindig képes volt felállni. Második házassága a több, mint 10 évvel fiatalabb Thököly Imrével, a kuruc vezérrel már teljesen a saját döntése volt. Tűzön-vízen át ki is tartott mellette, és a közös eszményeik mellett, pedig volt, hogy évekig nem is találkoztak. Ezzel kapcsolatban nagyon tetszett, hogy belekerültek a kötetbe a levélváltásaik, ami gyanítom, a szerző fantáziáját dicséri. (Ha valami eredeti forrása van, elnézést, az az én tudatlanságomat mutatja.) Nyilván a kötet tetőpontja Munkács ostroma lesz, ami majd’ 3 évig sikerül Ilonának tartani a császári hadakkal szemben. Ez az az eseménysorozat, ami miatt Zrínyi Ilona a magyar történelem ikonikus alakjává vált. Egyébként nem kell attól tartanunk, hogy unalmas részletességgel belemegy Dénes Zsófia az ostrom eseményeibe, csak a jelentősebb hadmozdulatokat említi, amelyek befolyást gyakorolnak a későbbiekre. Szóval, így a végére tényleg nem tudok sok újdonságot írni a kötetről, csak azt, hogy rendkívül olvasmányos, ám ezzel együtt informatív. Egyedüli hibaként talán azt tudom felróni, hogy lehetett volna valamivel hosszabb, talán akkor kevésbé tűnik epizódszerűnek. Egyébként a történelem szerelmeseinek, és az életrajzi regények rajongóinak is ajánlani tudom. 

Elizabeth Chadwick: A legnagyobb lovag (William Marshall 1. (2.)) - 5/4,5 (20. század előtt – Egy könyv, ami a 20. század előtt játszódik)

Könyvmolyképző, 2011. 586. oldal

William Marshall, a kevés kilátással rendelkező, nincstelen lovag kilép az ismeretlenség homályából, amikor megmenti Aquitániai Eleonóra, II. Henrik király félelmetes feleségének az életét. A királynő hálából kinevezi a trónörökös tanítójává. De a királyi kegy nem csak hírnevet és jutalmat hoz, hanem konfliktusokba sodorja és irigyeket szül. William befolyása a szeszélyes és ingatag Henrik hercegre és ifjú feleségére kiváltja a kevésbé kegyben álló udvaroncok neheztelését, akik szövetkeznek ellene, hogy megbuktassák.Elizabeth Chadwick a történelmi tények és a fantázia szülte regényesség lebilincselő elegyével kelti életre Anglia legnagyobb hőseinek egyikét, jogos helyére állítja a középkor delelőjén, és rajta keresztül a nyolcszáz év alatt mit sem változó politikai zűrzavarokat, győzelmeket, botrányokat és hatalmi harcokat tükrözi. "A középkori témájú regények jelenleg legjobb alkotója" - Historical Novel Review"Olyan regényíró, aki ragyogóan kelti életre a történelmet" - The Times"Elizabeth Chadwick tökéletesen tisztában van azzal, hogyan írjon meggyőző és impozáns történelmi regényt" - Marina Oliver

Nem először olvastam már ezt a könyvet, így külön öröm volt újra elővenni a maraton miatt. Minőségileg kitűnő, és a borító eszméletlenül visszaadja a történet jellegét. Annyit nem értek az egészben, hogy a kiadó miért a sorozat második részével kezdte a kiadást, noha hozzáteszem önálló kötetként is kitűnően megállja a helyét. Műfaji megítélésben vacillálok a történelmi regény és a történelmi romantikus között, mert noha valós, korábban élt személyek vannak a regényben, magát a korszakot talán túl ideálisnak mutatja be. A XII. századi Angliában és a mostani Franciaország északi részén, Normandiában járunk, II. Henrik uralkodása idején. Az ifjú William Marshall sorsába nyerünk bepillantást, aki egy nemesi család többedik gyermekeként nem sok mindenre számíthat, egyszerű lovagként kénytelen más urak szolgálatába állni. A regény eleje itt kifejezetten unalmas volt számomra, nagyon nehezen rázódtam bele ismét a történetbe. Viszont ettől keltett hétköznapi érzést, amiért a lovag legnagyobb problémája az volt, hogy van lova, vagy nincs lova. Egy véletlen folytán azonban Marshall megismeri Aquitániai Eleonóra királynét, aki a szolgálatába fogadja, és kinevezi a legidősebb fia, Henrik tanítójává. Ezután kezdenek jobban beindulni az események, hogy Marshall közel kerül a tűzhöz, és egyre jobban belekeveredik az udvari intrikákba. Egyébként maga a korszak is nyúlt izgalmakat. A királynak három fia van, Henrik, Richárd és János, akik mind szeretnének maguknak egy szeletet a hatalomból, és ezért képesek egymással, vagy akár az apjukkal szó szerint háborút vívni. William Marshall azonban a tökéletes lovagi eszménykép, az erkölcs és a hűség mintaképe, ezt némiképp már eltúlzottnak éreztem. Azért a szebbik nem sem hagyja hidegen. Sokáig állandó partnere, szeretője volt, egy kitartott nő, aki korábban az életét is megmentette. Később persze meg is nősül, egy szép és okos nőt vesz el, aki méltó társa lesz. Na, ez a része aztán végképp a történelmi romantikusok közé irányította a regényt számomra. A kötet végén azért a szerzői jegyzet azért jó pár dologra magyarázatot ad, viszont az biztos, hogy a szerző úgymond mindenhol a jó oldalát nézte, és csak néha kaptunk naturalista megközelítést a korszak mostoha körülményeiből. Nos, nekem az összes hibájával együtt tetszett a regény. Tudom ajánlani azoknak, akik kedveli a történelmi alapokra helyezett, mégis romantikus felhangot kapó írásokat. 

John Lukacs: A párviadal - 5/4 (Tudj meg többet! – Egy ismeretterjesztő könyv)

Európa, 2018. 360. oldal

John Lukacs (Lukács János, 1924-) Széchenyi-nagydíjas történészprofesszor 1946 óta az Egyesült Államokban él, műveit angol nyelven írja. A párviadal az egyik legismertebb, számos nyelvre lefordított könyve. Arról a küzdelemről szól, amely Hitler és Churchill között zajlott 1940. május 10. és július 31. között - vagyis attól a naptól fogva, amikor Churchill Nagy-Britannia miniszterelnöke lett, Hitler pedig megkezdte villámháborúját, majd alig hat hét alatt bekebelezte jóformán a teljes kontinentális Európát. Így kezdődött a "párviadal" a két államférfi között, akiknek a kezében volt akkor a nyugati civilizáció sorsa.A szerző korábban kimerítetlen forrásokra támaszkodva írja le az eseményeket, és ebben a könyvében is felcsillantja kivételesen vonzó elbeszélőtehetségét. Nem éri be a történelmi tények feldolgozásával: alapos és részletes elemzést nyújt mind Churchill, mind Hitler személyiségéről és pszichológiájáról. A "Függelék"-ben pedig John Lukacsnak a magyar kiadás számára magyar nyelven írt esszéi olvashatók, "Hitler és Magyarország", illetve "Churchill és Magyarország" címmel. 

Nos, ez a kötet egy hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás volt. Jó tanács: ha rossz a kedved, ne nézegess adásvételi csoportokat! Ami elsőre megfogott, az kétségtelenül a borító volt. Enyhén szólva furcsálltam egymás mellé vágva Hitler és Churchill arcképét. Később jöttem csak rá, hogy ez a kötet már jó ideje a piacon van, de én csak az utányomásra lettem figyelemes. A szerző egy magyar származású, az Amerikai Egyesült Államokban élő egyetemi tanár, aki egy nagyon érdekes megközelítésből vázolta fel nekünk a II. Világháború eseményeit. Mégpedig a háború két legkiemelkedőbb vezetőjét és stratégáját, Hitler-t és Churchill-t véve alapul. Először azt hittem, hogy azt a rövid szakaszt tekinti át, ami alatt ez a két “figura” mindig kibillentette valamilyen irányba a mérleg nyelvét, de nem! Azon kívül, hogy sorra veszi mindazon hadviselési, politikai, gazdasági döntéseket, amelyeket ők meghoztak, elég részletes elemzést kapunk a személyiségjegyeikről is. Egészen visszanyúl a gyerekkorukig, még az anyjukhoz való viszonyukat is górcső alá veszi. Maga a szöveg kicsit tömény, gyakran ugrál ide-oda az időben, úgyhogy muszáj figyelmesen olvasni, ha az ember meg akarja érteni az összefüggéseket. Bevallom, eddig sokkal többet tudtam Hitler-ről, mint Churchill-ről, kétségkívül az első elég kattant volt ahhoz, hogy felkeltse a figyelmemet, de valahol lenyűgöző is, hogy képes volt az eszement elméleteivel hatalomra jutni. Visszatérve Churchill-hez, ő is egy rendkívüli személyiség lehetett. Valahogy azt sose hangsúlyozták, hogy az angol vezetés egy része kész lett volna akár békét kötni is a németekkel. Sőt, egy időben talán azok voltak kevesebben, akik egyetértettek az ő makacs ellenállásával, hogy nem adják meg magukat. Az én tudatlanságomat bizonyítja, hogy azt se tudtam, hogy Churchill a későbbiekben irodalmi Nobel-díjat kapott. E könyv hatására kedvem támadt elolvasni az emlékiratait. Valamikor a távoli jövőben tuti sort fogok rá keríteni. Nos, hosszabbra nem is fűzöm a dolgot. A kötet egy igazi kuriózum a történelemkedvelők számára. Annyi hibát tudok felróni “neki”, hogy túlságosan csapong, így nem nehéz kizökkenni a szerző gondolatmenetéből. Ettől függetlenül egy nagyon alapos és részletes munka. 

Megtalálhattok a Facebookon, a blog oldalán és a csoportjában, a Libellum Kávézóban is, ahol minden könyvkedvelőt szívesen látok! De elérhető vagyok az Instagramon, és a Molyon szintén. Nemrég indult két kihívásom, az "Olvass plusz 1 órát!" és a "Fogadj örökbe egy írót!", ha van kedvetek csatlakozzatok!