Néhány hete hívott ki Évi, a BacchanteBlues vlog és blog szerkesztője erre a kérdéssorra, na meg úgyis régen volt Book Tag kitöltés az oldalon, szóval vágjunk bele! Látszólag egyszerű pontok voltak, de végül "megszenvedtem" a kitöltéssel. Egyébként a Tag az ősz körül forog, ami mondjuk úgy, talán leginkább a személyiségemhez illő évszak!
1. Ősszel a levegő friss és csípős. Nevezz meg egy történetet, amely eleven (élénken) elképzelhető helyszínen zajlik!
Huh, rögtön ezen a kérdésen ültem vagy tíz percig, ugyanis nem vagyok egy vizuális típusú olvasó. Sokan mondják, hogy nekik olvasás közben "forog" a film, nos, nálam sajnos vagy nem sajnos, semmi ilyesmi nem történik. Ennek ellenére nagyon szeretem a részletes, vagy épp érzékletes leírásokat, amelyekből kiderül milyen az adott regény cselekményének közege, környezete. Így rögtön életem első fatansy olvasmányára, a Farkasénekre esett a választásom, amely ugyan nem hiba nélküli, viszont a nyelvezete kápráztatóan barokkos. Be is szúrom a könyv első néhány mondatát:
"Szél vonyított a hóborította dombok között. Elragadta az ónszín ég alól egyre hulló pelyheket, s messzire sodorta őket a vidék felett. Minden fájdalom tudójaként sírt, jégkristályokat hasítva a tél formázta szobrokból. Utóbb maga mögött hagyta a halmokat: néma ormok alatt suhant, kanyonokba szorult, hogy aztán újult erővel rontson a befagyott tó tükrére."
2. A természet meseszép... és haldoklik. Nevezz meg egy gyönyörűen megírt könyvet, ami valamilyen nehéz témát dolgoz fel. (Például veszteség, gyász...stb.)
Erre a pontra
rögtön egy idei, viszonylag friss olvasmányélményem ugrott be, mégpedig
Han Kang-tól a Nemes teremtmények. Ez a kötet
az 1980-ban, Dél-Koreában zajlott kvangdzsui mészárlásnak állít emléket, de egészen egyedi módon.
Részlet a saját bejegyzésemből:
"egyáltalán nem hosszú, ám annál velősebb és letaglózó. Egy történetfüzér, melyben az egyes részek összefüggnek, egyik következik a másikból, mégis mintha felcserélhetőek lennének.", és egy másik: "A nyelvezet gyönyörű, szépirodalmi, ám a mondanivalója a nyers valóság." Szerintem nem lehet elégszer elmondani, hogy minden tragédia hasonló volumenű megemlékezést érdemelne...
3. Ideje visszatérni az iskolába, egyetemre. Nevezz meg egy non-fiction könyvet, ami valami újra tanított.
Lehet fura választás lesz ide ez a kötet, mivel soha nem dolgoztam, és nem is fogok az egészségügyben. Viszont Adam Kay Ez fájni fog című könyve arra megtanított, hogy a humor, még ha olyan fekete is, mint az éjszaka, sok mindenen átsegíthet. Enyhén szólva morbid iromány.
4. Hogy melegen tartsuk magunkat, érdemes sok időt töltenünk azokkal, akiket szeretünk. Nevezz meg egy fiktív családot, vagy baráti társaságot, melynek szívesen lennél a tagja!
Nos, nem nagyon jut eszembe olyan könyv az utóbbi időben olvasottak közül, amiben kifejezetten ez állna a középpontban. Így megint csak az első pontban szereplő fantasy regényt, a Farkaséneket hoznám ide. Itt a bajtársiasság, barátság olyan különös elegye jelenik meg, ami független az érdekektől, a származástól és a feljebbvalók parancsától is....
5. Színes levelek gyűlnek kupacba a talajon. Mutass egy pár könyvet őszi színekben pompázó gerinccel!
Halvány lila gőzöm nem volt, hogy a több száz könyv közül mit fogok ide összeválogatni, de gyorsan megvilágosodtam. Ráadásul ezek pont egymás mellett voltak a polcon, szóval, a KULT könyveknél ideillőbbet nem is találhattam volna.
6. Az ősz tökéletes időszak arra, hogy a ropogó tábortűz mellett meséljünk egymásnak. Nevezz meg egy könyvet, melyben valaki megoszt egy történetet!
Pont a hónap elején írtam egy történetről, amely lényegében könyvben a könyv, vagyis konkrétan inkább
könyvben a novella. A Valdez teljesen véletlenül jött szembe velem az egyik kedvenc online antikváriusomnál, elsősorban
a borító fogott meg, de végül a sztoriban sem csalódtam. Részlet a bejegyzésből: "Inkább érdekesnek, elgondolkodtatónak találtam, sem mint izgalmasnak. Annak ellenére, hogy már az első mondattal le van lőve a regény nagy fordulata, végig fogvatartott, egyszerűen kíváncsi voltam a miértekre. Emellett nagyon tetszett, hogy a szerző fokról fokra tárta fel előttünk Valdez eleinte felszínesnek tűnő személyiségét. Ami azonban a legjobban megfogott, az a regény hangulata - nagyon áthatja a dél-amerikai miliő -, és a nyelvezete."
7. Az esték egyre sötétebbek. Nevezz meg egy komor, hátborzongató olvasmányt!
Nos, az én ingerküszöbömet szerintem nem nagyon van történet, ami megpiszkálná, de azért találok olyat, ami ide illik. Kiváltképp, hogy
a horror és borzongás nagymestere a kedvencnek mondható íróm. Idén
újraolvastam tőle a Tóparti kísérteteket, ami szerintem az egyik legjobb ilyen műfajú regénye. Részlet a hozzá kapcsolódó bejegyzésemből: "Nagyon lassan építette fel a történetet, lépésről lépésre, legalább akkora hangsúlyt fektetve a karakterekre, mint a történetre. Hogy még hatásosabb legyen, rengeteg a leírás, ami sok esetben mesteri módon növeli a történet feszültségét. Az utolsó 150-200 pedig gyorsvonat módjára fogja elsodorni az olvasót. Nyugodtan lerághatjuk a tíz körmünket! Így harmadik olvasásra is fenntartotta az érdeklődésemet, ahogy haladtunk az elkerülhetetlen vég felé."
8. A nappalok egyre hidegebbek. Nevezz meg egy rövid, szívmelengető olvasmányt, ami feldobja a borús napokat!
Azt hiszem, el kell gondolkodnom az olvasási szokásaimról, mert három évre visszamenőleg sem találtam pontosan ideillő könyvet. Amire talán azt írhatom, szívmelengető, az a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság volt. Ez egy levélregény, ami azt állítja a középpontba, hogyan vészelték át a II. Világháború során a német megszállást Guernsey lakói egy könyvklub segítségével. Egyébként tényleg az összetartozásról, a szeretetről szól, egy csipetnyi iróniával fűszerezve.
9. Az ősz minden évben visszatér. Nevezz meg egy régi kedvencet, amit újra olvasnál!
Bármikor újraolvasom a Brontë-nővérek bármelyik könyvét, de legyen most a Jane Eyre. Azt idén még nem olvastam. Ugyan megvan a könyv, de tuti megveszem ebben a kiadásban! Nem is áradoznék róla most, az elkövetkező néhány hét során valamikor úgyis fogok.
10. Az ősz tökéletes időszak a hangulatos, olvasós estékhez. Nevezd meg a kedvenc "hozzávalóidat", amik nélkülözhetetlenek egy ilyen est megrendezéséhez!
- egy letehetetlen könyv, mondjuk King-től, vagy valami klasszikus
- a pihe-puha baglyos takaróm és egy rakat párna
- a kutyám, takaró alá, vagy fölé
- csend, vagy valami relax zene, szöveg nélkül, kifejezetten szeretek zongorajátékot hallgatni olvasáshoz
- majd elfelejtettem: kávé minden mennyiségben, esetleg tea
Évi válaszait itt olvashatjátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése