Stephen King-ről elmondható, hogy az írás minden terén megállja a helyét, legyen szó, akár hosszabb, akár rövidebb lélegzetű műről, vagy épp a különféle zsánerekről. Az egyik legújabb kötetében négy kisregény kapott helyet, amelyek remekül bemutatják a szerző sokoldalúságát.
 |
| Európa, 2021. 358. oldal |
Bravúros történetmesélés, amelyet minden olvasó vár.” – PUBLISHERS WEEKLY
Stephen King legújabb kötetében ezúttal négy lenyűgöző kisregény kapott helyet. A Mr. Harrigan telefonja a fiatal Craig és a magának való, idős Mr. Harrigan barátságát meséli el. Miután a fiú elveszti és eltemeti öreg mentorát, különös üzenetek érkeznek a telefonjára, amelyek végérvényesen megváltoztatják az élét. A Chuck életé-ben a világ összeomlani látszik, az internet leáll, az emberek kétségbeesetten próbálnak túlélni, csak egy bizonyos Chuckot éltetnek a városban mindenfelé. A kötet legformabontóbb és legmeglepőbb írásából megismerhetjük a titokzatos idegen életét. A Minél véresebb kisregényében gyanús körülmények között bomba robban egy iskolában. A híradásokat figyelve Holly Gibney gyanús nyomokat vesz észre és a tettes nyomába ered, miközben fény derül az évek óta lappangó, félelmetes titokra. King ebben az írásában a Mr. Mercedes és A kívülálló világába tér vissza, a folytatásból pedig megtudhatjuk, hogyan alakult a magánnyomozó további élete. A patkány hőse a kiváló novellista, Drew Larson, aki egy váratlan ihlet hatására családja erdei házába vonul, hogy megírja élete első regényét. A munka azonban lassan halad, ráadásul a férfi lázas betegen a hegyen reked egy viharban. Az ítéletidőben végül megment egy patkányt, és a váratlan látogatóval töltött éjszaka után hihetetlen erőre kapva befejezi élete fő művét. A sikernek azonban ára van, és Drew kénytelen szembenézni a következményeivel.
A népszerű és legendás szerző csodálatos karrierje során újra és újra visszatér a rövidebb lélegzetvételű művekhez, és bizonyítja, hogy mind a mai napig képes különleges alkotásokkal meglepni olvasóját.
A kötet a “Fogadj örökbe egy írót!” kihívás havi olvasmányaként választottam, de amúgy se akarom King írásait késve olvasni. Maga a kiadás nem lett a szívem csücske, nem vagyok oda ezért a nagyalakú, keménytáblás szériáért. Főleg, hogy valami csak ebben jön, valami meg csak puhában. Ettől függetlenül biztosan strapabíró, és a védőborító pedig kifejezetten jó húzás volt. A bortóképre nem tudok mit írni, talán azt, hogy fura. Főleg a színhatás miatt, de nem igazán vált ki belőlem egyebet. Azt már a bevezetőben írtam, hogy a kötet négy kisregényt tartalmaz a legkülönfélébb műfajokból. A fő csapásirány a krimi-thriller-horror hármasa továbbra is. Ezeknek más-más szintű elegye figyelhető meg az egyes történetekben. Külön-külön fogom méltatni az írásokat, de a végére azért számolok egy átlagot.
Mr. Harrigan telefonja - 5/3,5
Nos, lehet nem ezt a történetet tettem volna a kötet elejére, legalábbis én eléggé elvesztettem a lelkesedésemet. Pedig nem mondanám kifejezetten rossznak, sőt, viszont King-től ennél jóval többet várnék. Maga az alapötlet sem túl egyedi, ezt már tucatszor megírták, talán kissé más formában. Elég tipikus horrorelemekről van szó, már-már klasszikusnak mondanám. Az eseményeket Craig meséli egyes szám, első személyben, aki visszaemlékszik arra, hogy fiatalon milyen mély barátságot ápolt a magányos milliomossal, Mr Harrigan-nel. A szerzőnél sokkal jobban szeretem azt, ahogy az emberekről és a köztük lévő kapcsolatról ír, semmint, hogy kizárólag a történetre koncentrálok. Nos, ez is inkább egy karakterközpontú írás. Szokás szerint azonban kapunk valami pluszt a sztoriba. Ezek közül az egyik, hogy milyen viszonyt ápolunk a mobilunkkal. Felbukkan az első “almás” okostelefon, nesze neked fogyasztói társadalom. Szinte már vicces visszagondolni, a mai kütyükhöz képest mennyire kezdetleges volt, ennek ellenére mekkora hatást gyakorol már az idősebb generációra is. A másik dolog már a történet horrorisztikus elemeihez kapcsolódva erősen morális kérdéseket feszeget, milyen és mekkora büntetést érdemelnek a rossz emberek bizonyos tettekért, és jogunk van-e döntőbírót játszani. Szóval összességében minden megvan benne, amit King-től megszokhattunk, de ennyi, semmi egyedit, vagy különlegeset nem találtam benne.
Chuck élete - 5/5
Kétséget kizáróan ez volt a kedvenc részem a könyvben. Az elején fogalmam sem volt, mire akar kilyukadni a sztori, csak a végére állt össze a kép. Ez a kisregény három rövidebb történetből áll, amik ráadásul eltérő műfajban íródtak. Mégis, a címszereplő Chuck összekapcsolja őket, King remekül felhasználta a “mindenkiben egy egész világ lakozik” közhelyet. Az első történetben egy világ összeomlásának lehetünk tanúi. Megszűnik az internet, sorozatos természeti katasztrófák következnek be, és mindenhol megjelenik egy titokzatos kép egy bizonyos Chuck-ról, akinek megköszönik az elmúlt 38 évet. Egy férfi pedig a volt feleségéhez igyekszik, hogy vele töltse az utolsó időket. A második mondhatni teljesen hétköznapi. Az élet azon ritka, spontán és varázslatos pillanataira koncentrál, amikor önfeledtek és boldogok az emberek. A harmadik pedig egy régimódi kísértetsztorinak tűnik, melyben megismerjük az ifjú Chuck családi hátterét és gyermekkora helyszínét. A házban volt egy szoba, ahova a fiú nem léphetett be. Felnőve mégis megtette, de az, amit ott látott adta az egész sztori csattanóját. Ennél a kisregénynél éreztem újra a "kingi" zsenialitást. Ugyanazon történetszál, időben visszafelé, három, egymástól homlokegyenest eltérő módon mesélve. Ám ez így együtt alkot mégis egy nagy egészet. Ismétlem, számomra ez volt a kötet legjobb irománya. De be is fejezem, mert tényleg csak ódákat tudnék zengeni róla.
Minél véresebb - 5/4
Nos, ez a könyv címadója. Azt hiszem, maga a szerző is ezt tartotta a legfontosabbnak. Így elöljáróban leírnám hogy ez teljesen elspoilerezi a Mr. Mercedes-trilógiát és A kívülállót. Stephen King - szerintem - feltételezi, hogy mindenki azonnal elolvassa a legújabb megjelenéseit, pedig nem így van, én sem sorrendben haladok. Szóval, egy figyelmeztetés azért elfért volna az elejére! A történet főszereplője Holly Gibney, akit az olvasók az előbb említett művekből már ismerhetnek. Maga a Mester írja az utószóban, hogy kifejezetten ragaszkodik ehhez a karakterhez. Bejön ez az elgondolás nekem is, hogy egy lezárt történet után tovább fűzi a szereplő sorsát, és megtudjuk miként alakul az élete. Ehhez rögtön kapcsolódik a kisregény szerkezete. Egy része ugyanis “hangfelvétel", vagyis egyes szám, első személyben íródott. Ezeket az üzeneteket Holly hagyta egy nyomozónak. A másik része viszont egyes szám, harmadik személyben, a történet jelenében játszódik. Megtudjuk, hogy Holly végre megáll a maga lábán. Részben megszabadult az anyja befolyásától és saját magánnyomozó irodát működtet. Apró-cseprő helyi ügyeket oldanak meg, szinte unalmasnak mondható. Egészen addig, amíg egy robbanás történik a helyi gimnáziumban és elég sokan meghalnak. Holly felfigyel a riporterre, aki tudósít a helyszínről. Itt el is vágom a "mese" fonalát, nem lövöm le a poént. Egyébként a történet koncepciója, kimenetele semmi újdonságot nem hozott az előzménysztorikhoz képest. Nem mondom, hogy nem volt izgalmas, de nem igazán tudott meglepni. Viszont a szokásos pluszt itt is megkapjuk: ír a családi kapcsolatok bonyolultságáról és a barátságok fontosságáról. A végkifejlet fenntartja a folytatás lehetőségét. Nem lepődnék meg, ha egy új regény keretében tenné ezt a szerző. Ha így lesz remélem a szerző némiképp új irányt szab a dolognak!
A patkány - 5/3,5
Mindig azt állítottam, King-nek azok a legsikerültebb történetei, melyben központi szerepet kap az írás, vagyis egy írót tesz meg fő karakternek. Nos, ezek szerint nem mindig! Drew egy (aránylag) elismert novellista, aki képtelen egy hosszabb lélegzetű művet papírra vetni. Ettől függetlenül jó élete van, tanít egy főiskolán, házas, van két gyereke. Mégis, az amit el akar érni, hogy megjelenjen egy regénye. Általa King belevisz bennünket az alkotói válság mocsarába, amiből már ő is kecmergett ki párszor. Érdekes volt külső szemlélőként ezt átélni. Ám Drew fejéből kipattan egy szikra, amiből lehet is valami, ezért elutazik a vidéki házukba néhány hétre, hogy megírja a regényt. Tényleg az isten háta mögé megy, itt kell átvészelnie egy óriási vihart, ráadásul betegen. Persze eközben írja a történetét, amibe nagy vonalakban mi is bepillanthatunk. A magány egyébként fura hatással van az ember személyiségére, Drew beszél egy patkánnyal, aki segítséget ígér neki. Itt Kingnek sikerül jó ideig bizonytalanságban tartani minket, hogy a férfi hallucinált-e vagy valóban megtörtént ez a szituáció. Az a jó ebben a sztoriban, hogy nem is akar többnek látszani, mint ami. De ismét érdekes, morális kérdéseket vet fel, vajon mennyit ér egy emberélet, és valóban mindenáron szeretnénk-e, hogy teljesüljenek a kívánságaink. Egyébként senkinek ne legyen illúziója, a szerző az emberi természet tekintetében mindig nagyon realista, ehhez mért a befejezés is. Szóval, ezt se mondanám rossznak, de szintén az a bajom, mint az elsővel, semmi újat nem mondott, és nem sikerült meglepnie.
Az biztos, hogy nem ez volt Stephen King fő műve, de összességében inkább jónak mondanám. Eléggé hullámzó tendenciát mutatnak a történetek, némelyik tényleg tizenkettőből egy tucat. Viszont a "Chuck élete" szerintem zseniális, remélem még lesznek ilyen formabontó ötletei a szerzőnek nagyobb volumenű műveknél. Egyáltalán nem bántam meg, hogy épp ezt vettem le a polcról!
5/4
További írásaim Stephen King könyveiről:
- A halálsoron
- A mobil
- Az
- Az Intézet
- Állattemető
- Carrie
- Hasznos holmik
- Rémület a sivatagban
- Tóparti kísértetek
Megtalálhattok a Facebookon, a blog oldalán és a csoportjában, a Libellum Kávézóban is, ahol minden könyvkedvelőt szívesen látok! De elérhető vagyok az Instagramon, és a Molyon szintén. Nemrég indult két kihívásom, az "Olvass plusz 1 órát!" és a "Fogadj örökbe egy írót!", és belevágtam a valószínűleg több évig elhúzódó Plakátprojektbe, ha van kedvetek, csatlakozzatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése