Már negyedik éve lesz, hogy kitöltöm ezt a Book Tag-et. Mindig csak nyáron, mert az év végére egy bővebb lezárást tervezek általában, ami sehogy se szokott összejönni. Szóval, lehet lesz téli verziója is a kérdéssornak, de most lássuk az első fél év lezárását!
1. A legjobb könyv, amit idén olvastál
Ez pedig nem más, mint Robert Merle-től az Állati elmék. Elsőre ez a kötet ugrott be, de azért végig pörgettem az eddigi olvasmánylistámat. Hihetetlenül jól kivitelezett, mesteri történet, ami abból indul ki, mi lenne, ha megtanítanánk egy állatfajt, itt a delfineket, beszélni. Nagyon sokrétű, mert ennek mindenféle aspektusát, globális, politikai, gazdasági, társadalmi, etikai, de még az egyénekre gyakorolt hatását is bemutatja. Nagyon szeretem a hasonló alapossággal megírt fiktív, szórakoztató műveket. Emiatt feltett szándékom egy Merle életműolvasás az elkövetkező években!
Színhely: az Egyesült Államok. Itt végez kísérleteket egy delfinpárral Sevilla professzor. Lelkes kutatócsoport segíti munkájában. A két delfin bámulatosan fogékony. Rendkívüli intelligenciájuk, szeretetreméltóságuk: szellemileg szinte teljesen egyenrangú társai az embereknek. Csakhamar már az angol nyelvre tanítja őket mesterük. A békés kutatók és a delfinek idilljét azonban megzavarja az amerikai titkosszolgálat embere. Ezeket a kedves, szelíd állatokat háborús célokra akarják felhasználni. Vajon sikerül-e?
A Goncourt-díjas Robert Merle egyik legolvasottabb műve, az Állati elmék az „állatregény” és a politics-fiction ötvözete. A történet gondos zoológiai tanulmányokon alapul ugyan, de a realitás és az álomvilág mezsgyéjén játszódik. Rokon témájú az író Majomábécé című regénye is, mely kiadónknál 1992-ben jelent meg,
2. A legjobb folytatás, amit idén olvastál
Kicsit csalok ennél a pontnál, mert egy sorozat előzménykötetéről van szó, nem folytatásról. Viszont ez az egyetlen olvasásom ebben az évben, ami sorozat része, és nem első könyv. Ez pedig Szaszkó Gabriellától az Engedj el, ami a Pennington-testvérek trilógia bevezető kötete. A Pannington-család történetét meséli el leginkább az apa szemszögéből. Ha valaki ódzkodik a durva, ebben az esetben a családi erőszak válogatott formáit magában foglaló könyvektől, nem biztos, hogy ezt javasolnám kezdésnek. A dolog pikantériája, hogy itt az anya az elkövető, az apa és a gyerekek meg az áldozatok. Szerintem ennek pszichológiájába is remek bepillantást nyújt a kötet. Nem olyan egyszerű lelépni és változtatni, mint ahogy sokan gondolják.
James Penningtonnak két kamaszfiát és önmagát is a felszínen kell tartania bántalmazó, alkoholista felesége mellett. James mindent megpróbál megtenni, hogy kikerüljön felesége karmai közül, és megvédje a fiait. Az őrület közepén úgy határoz, hogy naplóban rögzíti a múltat, elmeséli, hogyan is került számító felesége csapdájába. Visszarepül az időben a hetvenes évek New York Cityjébe, ahol az egyetemisták felhőtlen életét élve csak az apja általi elvárásokkal kell megküzdenie. Azonban egy bulizós este során megismerkedik egy gyönyörű tizenhét éves lánnyal, és az egyéjszakás kaland örökre összeköti a sorsukat. Maggie hamarosan visszatér James életébe, és közli, hogy gyereket vár. James úgy dönt, hogy felelősséget vállal, és miután apja kitagadja, az északi Glens Fallsba költözik, és teljesen új életet kezd tinédzser feleségével, ezzel örökre szakítva gazdag városi életével. Azzal csak később szembesül, hogy Maggie súlyos pszichés gondokkal küzd. Vajon Jamesnek hogyan sikerül az őrület közepette felnevelnie fiait, miközben a felesége egyre inkább csúszik le a lejtőn?
3. Friss megjelenés, amit nem olvastál, de szeretnél
Ha már friss, akkor legyen a "Júliusi kívánságlista" bejegyzésemből Stephanie Scott Ami maradt belőlem című könyve. Leírni ugyanazt tudom róla, mint ott: "Egy igazán sokrétű történetnek tűnik a fülszöveg alapján, és a borító is gyönyörű. Mellesleg erős párhuzamot érzek a távol-keleti irodalommal – mondjuk ez nem nagy csoda a szerző származására tekintettel –, amelyet az elmúlt néhány évben kezdtem felfedezni."
A Tokióban játszódó történet valós eseményeken alapul: miközben Szumikó, a fiatal ügyvédnő édesanyja, Rina gyilkosát keresi, egy nem mindennapi bűntény nyomaira bukkan. Szumikó apja egy vakareszaszeját, vagyis házasságromboló ügynököt bízott meg és hatalmazott fel, hogy viszonyt kezdeményezzen a feleségével. A vakareszaszeja és Rina azonban egymásba szerettek, amellyel drámai események láncolatát indították el, örökre meghatározva ezzel Szumiko életét. A különböző nézőpontokból elbeszélt regény két idősíkon játszódó, különös nyomozás története, amely szembesít azzal a kérdéssel is, hogy milyen következményei lehetnek a szerelem nevében elkövetett tetteinknek. Stephanie Scott szingapúri-brit írónő Délkelet-Ázsiában született. Angliában tanult irodalmat és kreatív írást, a Brit-Japán Jogi Egylet tagja. Az Ami maradt belőlem című könyvéhez végzett antropológiai kutatásával kiérdemelte a Brit-Japán Egyesület Toshiba-ösztöndíját, és elnyerte az A. M. Heath-, valamint a Jerwood/Arvon prózaírói díjat is. Műve a kimagasló elsőkönyveseknek járó Bridport/Peggy Chapman-Andrewsdíj rövidlistájára is felkerült.
4. Legjobban várt megjelenés az év második felére
Nem tudok egy konkrét könyvet írni, amiért annyira oda lennék. De azért kíváncsi vagyok Paula Hawkins, Sarah Pinborough vagy épp Dean Koontz új kötetére.
5. Legnagyobb csalódás
Egyértelműen Finny Petrától a Marlenka. Sokkal jobbat vártam, és szörnyű az a giccs, amit képvisel. Itt írtam róla részletesebben.
Marlenka imádja a nárciszt. Nem csak a virágot. Bár már három felnőtt gyereke van, vonzza magához a narcisztikus személyiségeket, és gyenge ahhoz, hogy ellenálljon nekik. De vajon miért viselkednek furcsán Marlenka felnőtt gyermekei? Miért tör az asszonyra rosszullét a Városmajor egyes pontjain? Az 1944 telén a városrészben történt tragikus események Marlenka családjának több nemzedékére kihatnak. A gyógyuláshoz pedig több nemzedéknyi idő szükséges.
Finy Petra legújabb regénye identitástörténet: főhőseinek hosszú utat kell bejárniuk ahhoz, hogy rájöjjenek, kik is ők valójában. Marlenkának és gyermekeinek meg kell dolgozniuk a boldogságért és a szerelemért, ám a harmónia még így is törékeny marad.
6. Legnagyobb meglepetés
Még az egyik év elején olvasott kötetre esett a választásom, ami nem más, mint Suanne Laqueur-től A pacsirták röpte. Egyáltalán nem olvasok sokat a romantika zsánerében. Ha nagyon tág kategóriába akarom szuszakolni a regényt akkor az, de lehetne new adult, családregény, kissé túlfűtött benne az erotika. Nagyon gyorsan a végére értem, meg is szegtem a fogadalmamat, hogy a KMK-tól többet nem olvasok sorozatot. Pedig sanszos, hogy ez is a több tucatnyi megkezdett sorozatuk sorsára jut, ugyanis a Moly alapján nem igen produkálja a számokat. Bővebben azért nem bocsátkozom fejtegetésekbe, mert sajnos nem írtam róla értékelést. Ahhoz, hogy rendesen emlékezzek minden mozzanatra, bizony, így fél év távlatában újra kéne olvasnom.
„Az életnek vannak szabályai. És nem állíthatsz be senkihez az éjszaka közepén, és veheted el azt, amiről megbeszéltük, hogy nem a tiéd.”
1973. szeptember 11.
A 11 éves Alejandro Pendra a szobája ablakából nézi, ahogy a katonai puccs lecsap városára, a chilei Santiagóra, elpusztítva a családját és az egész gyerekkorát. Amikor egyedül az Egyesült Államokba érkezik, a városka egyik tekintélyes famíliája fogadja be. Eltűnt szülei miatti súlyos gyásza ellenére kötődni kezd a családhoz, és végül az egyik lányukat, Valerie-t feleségül veszi.
2001. szeptember 11.
Javier Landes a szobája ablakából nézi,ahogy a terrorizmus lecsap New York Cityre . Manhattan egyik legjobban fizetett férfiescortjaként ez a hivatásos szerető sosem volt híján a társaságnak, és csakis önmagához hű. Ám nem sokkal a 9/11 után kinevezik őt árván maradt unokaöccse gyámjává, így gondosan őrzött szívét ki kell tárnia a rég elfojtott fájdalom előtt.
Alex, Valerie és Jav először huszonévesen tapasztalja meg a váratlan vonzalmat, amely mindegyikük számára szokatlan és mindent elsöprő. Amikor a negyvenes éveikben újra találkoznak, nemcsak arra jönnek rá, hogy a köztük lévő kapocs még mindig erős, hanem hogy az élettapasztalataik is furcsa módon hasonlók. Mindhármukat átformálta a saját 9/11-ük, és lezáratlan múltbeli ügyeik mindent megváltoztatnak, amit addig a szerelemről, a hűségről és a barátságról gondoltak.
Három évtizeden átívelő nagyregény, mely feltárja a szexuális vonzalom váratlanságát, a családi kötelékek kialakulását, szakadását és összeforrását. Bemutatja, hogy repíthet a magasba egy zuhanórepülésnek tűnő szerelem.
Romantikus történet, szokatlan változatban. Mély, nyers, őszinte és felkavaró.
7. Kedvenc új író
Hogy mást is említsek az eddig leírtakon kívül, friss felfedezettem Elif Shafak. Tőle a 10 perc 38 másodperc-et olvastam. A cím lényege az, hogy ennyi idő volt a halál után mért leghosszabb agytevékenység. Egy meggyilkolt prostituált szemszögéből követhetjük az eseményeket, visszatekintünk a múltjára és megismerjük azokat az embereket, akik fontos szerepet játszottak az életében. Nem egy lányregény, de talán segít abban, hogy ne démonizáljunk bizonyos embercsoportokat a "mendemondák" alapján. Különleges könyv, feltétlenül szeretnék még olvasni a szerzőtől.
Egy perccel a halála után Tequila Leila tudata elkezdett zsibbadni, olyan lassan és fokozatosan, ahogyan a visszahúzódó dagály hullámai csillapodnak. Mivel az agysejtjei nem jutottak vérhez, ekkorra már teljes oxigénhiányos állapot lépett fel. Az agyműködése mégsem állt le teljesen. Legalábbis nem azonnal.
Mert a halál utáni percekben, miközben teste egy szemeteskonténerben hever, Leila elméje sorra előhívja az emlékeket: a fűszeres kecskepörkölt ízét, amivel kisöccse rég várt születését ünnepelték; a fortyogó citromos cukorgyanta látványát, amivel a nők szőrtelenítették a lábukat, míg a férfiak a mecsetbe mentek; a kardamomos kávé illatát, amit egy jóképű egyetemistával osztott meg a bordélyházban, ahol dolgozott. És minden emlék felidézi a barátokat, akikkel élete legfontosabb pillanatait megosztotta – a barátokat, akik most kétségbeesetten próbálják megtalálni őt…
Elif Shafak legújabb regénye a modern Isztambul számkivetettjeit: prostituáltakat, transzvesztitákat, menekülteket, a családon belüli erőszak elől megszökő, napjaikat a becsületgyilkosságtól rettegve élő nőket mutatja be. Ám ebben a sötét, kegyetlen világban, melyben sem együttérzés, sem segítség nem adatik azoknak, akik nem törődnek bele isten, a sors vagy a hatalommal bíró férfiak rendelésébe, mégis van valami remény. A barátság és a szerelem, ha meg nem is váltja a szenvedésekből, de megajándékozza őket azzal a méltósággal és örömmel, ami az életet élhetővé, az embert emberré teszi.
8. Új fikciós szerelmek
Sose tudom ezt értelmezni, mire akar kilyukadni ez a pont, de sosem voltam rajongó alkat, pláne nem egy elképzelt karakter tekintetében.
9. Kedvenc új szereplők
Ebben az évben egyet se tudnék eddig kiemelni, aki nyomot hagyott volna bennem.
10. Egy könyv, amin sírtál
Nem szoktam könyveken sírni, viszont megrázó olvasmány volt Heather Dune Macadam 999 fogoly című kötete, ami a koncentrációs táborokba érkezett egyik első, női transzport történetét meséli el. Legyen elég annyi, nem sokan élték túl közülük a háborút…
1942. március 25-én csaknem ezer fiatal, szlovákiai zsidó lány – köztük sok tizenéves – szállt vonatra Poprádon. Tele kalandvággyal és hazaszeretettel, a legjobb ruhájukban intettek búcsút a szüleiknek. Azt mondták nekik, hogy csak néhány hónapra mennek, gyárban dolgoznak majd, a kormányuk szolgálatában, ehelyett egyenesen Auschwitzba szállították őket. Szlovákia fejenként 500 birodalmi márkát (mai értéken mintegy 60 ezer forintot) fizetett a németeknek azért, hogy átvegyék az ingyen munkaerőt.
A szinte biztos halálba küldött gyereklányok nem voltak ellenállók vagy hadifoglyok – és nem pusztán zsidó származásuk miatt voltak kiszolgáltatottak, hanem női mivoltuk miatt is. Embertelen körülmények között, borzalmas megaláztatásokat szenvedtek el, miközben látták meghalni családtagjaikat, szeretteiket. A 999 ártatlan lányból alig néhányan maradtak életben. Történetük az elismert író, Heather Dune Macadam tolmácsolásában elevenedik meg előttünk, aki több túlélővel készített személyes interjút, konzultált történészekkel, beszélgetett szemtanúkkal és a deportáltak rokonaival. Műve a holokauszt és a nők történelmének fontos epizódját mutatja be.
11. Egy könyv, ami boldoggá tett
Ha boldoggá nem is, de sokat adott már az év első olvasmánya A szorongástól az önbecsülésig Pál Ferenc tollából. Itt olvashatjátok róla a teljes bejegyzést.
A szorongásaink, aggodalmaink, nehézségeink és gyöngeségeink rettenetesen megkeseríthetik az életünket. Hiába szeretnénk fejlődni, növekedni, a sebeink, a zavaraink akadályoznak minket és kapcsolatainkat, de a munkánkat is. Amikor akadozik az élet bennünk és körülöttünk, amikor azt gondoljuk magunkról, hogy velünk valami nincs rendben, éppen akkor van igazán szükségünk az önbecsülésre.
Az önbecsülés az emberi élet egyik alapértéke. Általa vagyunk jóban önmagunkkal, érezhetjük jól magunkat a bőrünkben, és lehetünk érdekes társaság magunk számára. Az önbecsülés tesz alkalmassá arra, hogy megfelelő társat találjunk magunknak, akivel kölcsönös meghitt kapcsolatban lehetünk. A megfelelő önbecsülés segít megvédeni magunkat, és nem engedi, hogy rosszul bánjanak velünk. Megalapozza a hiteles kommunikációt, és alkalmassá tesz az együttműködésre érzelmileg nehéz helyzetekben is.
Az önbecsülés segít, hogy ne vegyünk több terhet magunkra, mint amit az élet valóban nekünk szánt, de ami a miénk, azt képesek legyünk hordozni. Az önbecsülés révén tudjuk kihozni magunkból a legjobbat, és elviselni vereségeinket. Az önbecsülés által tisztelhetjük magunkat akkor is, ha gyöngének bizonyultunk. Szilárdságot biztosít, hogy ne akarjunk mindenkinek megfelelni, és megerősít, ha valaki nem fogad el minket. Az önbecsülés széppé teszi az életet, mert segít fölfedezni mások értékeit, és megbecsülni mindazt, amit kapunk.
Ráadásul az önbecsülés sok pénzt takarít meg nekünk, hiszen nem szorulunk rá arra, hogy tárgyakon keresztül, birtoklás révén bizonygassuk magunk előtt is, hogy érünk valamit. Az önbecsülés hozzájárul a boldogsághoz azáltal is, hogy mindig lesz egy barátunk, akire számíthatunk, aki együttérzéssel fordul felénk – mi magunk. Az önbecsülés sok szorongástól és aggodalomtól szabadít meg, gyógyítja a sebeinket, és lehetővé teszi, hogy egészségesen és önfeledten éljünk. Segít, hogy szembenézzünk a realitásokkal, még ha fájdalmas is.
Az önbecsülés föltárja, hogy a szívünk mélyén lakik bennünk valaki, aki sokkal több, mint amit valaha is reméltünk.
12. Kedvenc könyvadaptáció, amit idén láttál
Nem láttam egyet sem. Filmeket nem néztem, a sorozatok közül pedig egyik sem volt adaptáció.
13. Kedvenc kritika
Sajnos az idei év a blogolás szempontjából katasztrofálisan sikerült, de úgy néz ki a heti ajánlók, vagyis a Hetelők nagyon fekszenek nekem.
14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál
Egyértelműen Moskát Anitától a Horgonyhely. Zseniális az a borító, meg a korábbiak alapján a történet is az lesz!
Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét.
A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja.
Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.
15. Amit még idén el akarsz olvasni
Stephen Kingtől a 11.22.63. Végre újra kiadták a könyvet, és eddig csak jót hallottam róla!
Dallas, 1963. november 22.
Három lövés dördül.
John F. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke halott.
„Pörög egy tízcentes, és tótágast áll a világ. Ki tudhatja, mikor múlik egy pillanaton az élet, és miért?”
Jake Epping kisvárosi angoltanár, jóképű, művelt, harmincas fiatalember. Amikor a gimnázium felnőtt angol kurzusán „A nap, amelyen megváltozott az életem” címmel íratott dolgozatokat javítja, elé kerül a pedellus fogalmazása: Harry Dunning ötven évvel azelőtt valahogyan túlélte, ahogy az apja lemészárolta a tulajdon családját. Jake teljesen odavan… ám kisvártatva még nagyobb titok birtokába jut, amikor öreg barátja, Al, az egyik helyi bisztró tulajdonosa azzal a bizarr kéréssel áll elő, hogy előzze meg azt az eseményt, amelytől ő Amerika és a világ romlását datálja: akadályozza meg Lee Harvey Oswaldot Kennedy elnök meggyilkolásában. Hogy hogyan? Egyszerű. Lépjen át a bisztró spájzában nyíló időkapun, és térjen vissza a nagy amerikai kocsik, Elvis Presley és az általános dohányzás korába. Jake az idő előrehaladtával nem tudja eldönteni, áldja-e vagy átkozza Alt, amiért erre a küldetésre rávette, azt azonban egyre biztosabban tudja, hogy a múltban vagy a jövőben szeretne-e élni.
Stephen King regénye nem pusztán zseniális időutazás és páratlanul izgalmas, váratlan fordulatokban gazdag történet, hanem a véletlenről, a választásainktól és a sorsról szóló tűnődés is. Letehetetlen.
Nos, ennyi lenne ez a Tag, ha van kedvetek, osszátok meg velem a Ti is a válaszaitokat!
Megtalálhattok a Facebookon, a blog oldalán és a csoportjában, a Libellum Kávézóban is, ahol minden könyvkedvelőt szívesen látok! De elérhető vagyok az Instagramon, és a Molyon szintén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése